Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

A divényi uradalom területén sűrű malomhálózat alakult ki a korszak folyamán. A malmok jó részét az uradalom maga állíttatta, s ezekről a későbbiekben is gondoskodott.

540 A mezőgazdasági épületek, kocsmák, szeszfőzdék és malmok mellett ugyancsak uradalmiaknak számítottak például a divényhuttai huta, a divényi mészárszék vagy a kovácsműhely épületei is, amelyek karbantartásának költségei szintén a birtokot terhelték.

541 Az 1746. december 23-án, Zichy I. Imre halálát követően Battha Pál nógrádi alispán és mások által fölvett inventáriumban fölbecsülték a divényi uradalomzsindelyszeg, gerendaszeg nagyarányú felhasználása. A fogadó három szobából, egy kamrából és egy konyhából állhatott. Az 1738. évi munkálatok elsősorban a kocsma pincéjében folytak, ahol a belső ajtót javították, s az épeket erősítették meg. A fűrészi kocsma pincéjét 1729-ben meszelték, majd 1731-ben éléstárat készítettek a búza és a tejtermékek számára, s valószínű, hogy a tetőn is dolgoztak, továbbá ekkor, illetve három év múlva vásároltak ide ablakokat az üveghutástól. A fűrészi kocsma kemencéjére és más célra adtak ki 1731-ben 7 sín vasat. Az itteni kocsma zsindelytetejét 1729, 1731,1738 folyamán igazították helyre, de az anyagfelhasználásból ítélve az 1731. évi volt a legjelentősebb munkálat. Az illési kocsmához szintén beszereztek ablakokat 1734-ben, de új kutat is ástak, s árkot a pince szellőzőnyílásához, majd ezután csak az 1738. évi számadásban adtak hírt ablakjavításról. A lónyabányai kocsmáról csupán annyi ismert, hogy 1738-ban meszelték a szobáit, a kemencéjét és a bejáratait pedig javították. A vámosfalvi kocsma a divényihez hasonlóan vámházként is működött, az egyik legkorábbi kocsmája volt az uradalomnak, talán ezért nem lehet kimutatni jelentősebb munkálatokat ennél az épületnél, hacsak nem az 1716-os esztendőben, amikor divényi kőművesek láttak hozzá az épület pincéjének építéséhez, meszeléséhez. A zsindely-, zsindelyszeg-, gerendaszeg-kiadásból kiderül továbbá az is, hogy már 1714ben is gondoskodott az uradalom a vámosfalvi kocsma tetejéről, majd 1716-ban a pincében is folyt építőmunka. 1719-ben ugyanitt a tetőjavítás mellett zsindellyel látták el a régi színhez épülő két új istállót, s a kocsma teteje 1734-ben is javításra szorult. 540 A divényi szárazmalomról 1704-ben mint a „megégett malomról" adtak hírt, ekkor 3 sín vasat vásároltak ide, 1713-ban viszont 2 font enyvet. A malom zsindelytetejét 1723ban hozták helyre. A felsőludányi malom 1689-ben került vissza az uradalomhoz, s a következő évtől már szedtek innen „vámbéli gabonát", ám 1704-ig ez az épület is áldozatává válhatott a hadi eseményeknek, amelynek következtében újból fel kellett állítani. A jó gabonatermő területen azonban sokáig szükség volt a felsőludányi malom szolgáltatásaira, amit jelez, hogy 1730-ban is gondoskodtak a zsindely tető épségéről. A kotmanlehotai malom tetejét 1689-ben kellett javítani, ami mutatja a malom igen régi voltát. A zsindelykiadásból követhető, hogy a vámosfalvi malom tetején 1713 és 1718 táján is dolgoztak. Az 1711-1713-as évek közös számadáskönyve ellenben azt tanúsítja, hogy ekkortájt 16 sín vasat használtak föl malomzár készítésére, melynek rendeltetési helye nem ismert. 541 Az 1687-ben még elhagyottnak minősített divényhuttai üveghutából a következő évben már üvegablakokat küldtek a földesúrnak. Zichy I. István igen fontosnak tarthatta azonban az üveghuta létét, hiszen már 1687-ben végeztek a huta tetejének helyreállításával. A Rákóczi-szabadságharcot követően, az 1716-1717-es években újból nagyobb készülettel láttak hozzá a tető zsindelyezéséhez. A divényi mészárszék tetejére 1723-ban adott zsindelyt az uradalom, de az uradalmi kovácsműhely tetejéhez is használtak föl zsindelyt 1717-ben. 214