Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

költségek mellett az is, hogy a mezőgazdaságban a munkaigény éves eloszlása meglehetősen egyenetlen volt, amely miatt a fizetett munkaerő az év nagy részében nem lett volna kihasználva, szemben a robottal, amelyet összpontosítani lehetett a főbb munkák idejére.

524 A Festeticsek keszthelyi uradalmában az 1795. évi munkaerő-szükséglet 30,42%-át cselédekkel látták el, de ez példátlanul magas volt még a XVIII. század alkonyán is.

525 A divényi uradalomra vonatkozóan nem tudunk pontos számadatot adni a robot arányáról, de a robot mindenképpen számottevőbb, a majorsági szántógazdaság munkaerő-ellátását tekintve pedig jóformán kizárólagos lehetett. A divényi uradalom tisztjeinek, alkalmazottainak és szolgáinak fizetése pénzbeli juttatásból, azon belül pénzért vásárolt javakból, elsősorban ruhaneműekből, továbbá természetbeniekből állt. A pénzbeli fizetések alapján az uradalom életében fontos szerepet játszottak az uradalom irányításában, jogi képviseletében és a döntések érvényesítésében résztvevők, s ezek ellenőrzői, végrehajtatói. A fizetések összetételében a hangsúly tehát a termelés irányítóinak, szervezőinek jövedelmein volt, amely összhangban állt az uradalom gazdasági jellemzőivel, vagyis azzal, hogy a divényi uradalom parasztságának termelése és kötelezettsége adta a bevételek nagy hányadát, szemben a majorsági gazdálkodás kisebb jelentőségével. A közvetlen termelésben résztvevő majorságban foglalkoztatottak, vagyis a majorosék, a pásztorok és más szolgák jövedelme a vizsgált időszak elejétől emelkedett, amelyet csak a Rákóczi-korszak alatti nagyarányú csökkenés szakított meg rövid időre. Az iparosok, kereskedők béréről is nagyjából hasonlóak mondhatók el azzal a különbséggel, hogy fizetésük 1734től az előző évek szintjének legalább a duplája lett. A vadászok együttes pénze viszont jelentéktelennek tűnt az elemzett időszak végén a felsorolt nagyobb csoportok összegeihez képest. Az egyéb kategóriába került pénzek jobbára a 1730-as években keletkeztek, de csak 1734-ben váltak számottevővé. (III. 1. b. táblázat) Az irányítók, rendeszek pénzbeli fizetsége az összes fizetések között a Rákóczi-szabadságharc idején volt a legkiemelkedőbb, majdnem elérte a 100%-ot. Ez egyrészt a majorsági termelés és a más eredetű jövedelmek csaknem teljes megszűnésével magyarázható, illetve talán azzal is, hogy az uradalom vezetése igyekezett az uradalom kötelékébe tartozók fizetését nem pénzben, hanem természetbemekkel kielégíteni, bár ez utóbbi kijelentés a rendelkezésre álló források hiányosságai miatt nem igazolható. Ezt a korszakot nem tekintve 1686-tól egészen 1723-ig a fizetések 60-90%-át a nem termelők bére tette ki, s csak 1725től mutatható ki - az 1727-es év kivételével - , hogy ez az arány a 40-70 %-os értékek közé került, amely inkább a jószágkormányzó, másrészt a többi irányító alkalmazott fizetésének mérsékléséből fakadt, nem pedig a majorosék, a pásztorok vagy az iparosok bérének emelkedéséből. Míg a XVII. század végén az irányítók, rendeszek együttes fizetése a 446 forintot sem érte el, a következő században gyakran meghaladta az 1000 forintot. (III. 1. b. 1. táblázat) 524 Wellmann, 1979.112-114. 525 Petánovics, 1981.12. 203