Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

Az uradalmi hajdúk parancsnoka volt a korabeli Magyarországon a castellanus, amely nevet porkolábnak vagy várnagynak is szoktak fordítani. A porkoláb vagy várnagy az alsólendvai uradalomban nem csupán a várbéli hajdúknak, katonáknak parancsolt, hanem vigyázta a vár börtönét, a váron kívüli épületeket, sőt a földesúr számára madarásztatott, vadásztatott is.

518 Míg a divényi uradalomban porkolábbal csupán az 1743. évi fizetési lajstromban találkozhatunk, addig a hajdúk irányítását valószínűen a divényi ispán látta el. Az uradalmi szolgák között a porkoláb és a hajdúk mellett az 1720-as évek végétől rendészeti teendőket láttak el a divényi uradalomban a szőlőt vigyázó divényi hegyőr és az erdőkért felelős divényi és vámosfalvi erdőőrök. A divényi uradalom majorsági alkalmazottai és szolgát MAJOROSÉK JUHÁSZOK SZARVASMARHÁK PÁSZTORAI SERTÉSEK PÁSZTORAI EGYÉB majorgazda bacsa béres kondás komlós majoros felesége juhászok kisbéres méhesgazda majorbéli szolgálólány tehénpásztor vincellér majorosak lánya borjak, tinók és üszők pásztora majorszekeres napszámosok A majorságban zajló munkákat viszonylag nagyszámú alkalmazott- és szolgahad biztosította. A majorosak alatt értjük a Rákóczi-szabadságharc idejének kivételével mindvégig jelenlévő majorgazdát, a majoros feleségét, a gazdasszonyt, aki majdnem minden esztendőben kapott fizetést, a majorbéli szolgálólányt, akinek működése az 1690-es és az 1720-as esztendőkre tehető, de 1719ben a majorosék lánya is kapott pénzt a munkájáért, továbbá 1743-ban majorszekerest is említettek a számadáskönyvben. A majorgazda követhette figyelemmel a majorság életét, a felesége pedig a teheneket fejte, vajat készített és gondozta a baromfiakat. A gazdasszony dolgát könnyítette meg a szolgálólány vagy akár a saját lánya is. A majorszekeres késői megjelenése nem jelenti azt, hogy előtte nem volt az uradalomnak szekérhajtója, mivel mindvégig kimutatható a szekér és annak tartozékainak vásárlása, de az uradalom meg nem nevezett, más feladatot is betöltő szolgája, valószínűen a béres használhatta azt. A juhok és kecskék pásztorainak élén a bacsa állt 1714-től, aki az állatok gyógyszerét is beszerezte, s számot adott a szaporulatról vagy az állomány csökkenéséről a tiszttartónak. A bacsa felügyelete alatt álló juhászbojtárokat az uradalom fizette, nem pedig a bacsa fogadta fel, tartotta el a saját fizetéséből, bár a juhászvállalkozók léte több nagybirtokra is jellemző volt.

520 A juhászok 518 Kállay, 1980.126., Csapody, 1933.18. 519 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766. 520 Éber, 1961. 89. 200