Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei
donát képezték, s a ház, a hozzá tartozó telki állomány, irtás, esetleg ökrök és felszerelések használóinak változásakor a földesúr igényt tarthatott az ingatlan és annak tartozékainak megváltására. Mindezeknek az egyes tételei 1-2 forintnál nem voltak nagyobbak. A sigillo dominali-bevételek az 1734-es esztendőt megelőzően négy számadáskönyvben fordultak elő, amikor az ebből befolyt éves bevétel nem haladta meg az 58 forintot, 1734 után 1745-ig és 1759-1763 között ellenben rendszeresen jelentkezett ez a bevételtípus, az értéke pedig esztendőnként 4 és 497 forint között mozgott. Az uradalmi értékesítés a Rákóczi-korszakban szünetelt. Az értékesítésből származó éves összeg 1731-ig két év kivételével 1000 forint alatt mozgott az 1748-1759 közötti időszakhoz hasonlóan, de azt követően 1766-ra a 12 390 forintot is elérte, majd az 1780-as években ismételt, de - 9490 forint alatti - mérsékeltebb emelkedésnek lehetünk tanúi. Az uradalom mezőgazdasági termékeket, ingatlant, illetve egyéb árukat adott el. A divényi uradalom által értékesített mezőgazdasági termékek elsősorban nem majorsági eredetűek lehettek, hanem - különösen a termények esetében - olyanok, amelyek dézsmából, főként tizedből származtak, ám ezeket a bevételeket nem lehet teljesen elválasztani a majorsági termékek eladásából befolyt pénzektől. Az uradalom az 1721-1731 közötti időszak és az 1759-es, illetve az 1761-es éveket nem számítva az állatokkal ellentétben elsősorban terményeket vitt piacra. Az uradalom által értékesített termények ára 1766-ra 10 027 forint lett, miközben az állatoké egy évben sem érte el az 1500 forintot. Az élő állatokból, méginkább a gyapjúból az 1780-as években a korábbiakhoz képest jelentősebb pénzek, 2000-3000 forintos tételek keletkeztek, mialatt a terményekért akár 5887 forintot is adtak évente. Az 1735-ös és az 1743-as esztendőkben tölgyfát, illetve kocsikereket értékesítettek néhány forintért, az 1759-es évvel kezdődően azonban az uradalom 100 vagy 1000 forintos nagyságrendű bevétellel számolhatott a faanyag, tégla és mész eladása következtében. Végül a bevételi források egy részéről nem lehet tudni, hogy miből tevődött össze, ezeket a pénzeket az 1711-1713. évi 27 forintot nem számítva az 1738 után készült számadáskönyvek tartalmazzák, ekkortájt az „e gyéb " bevételek összege esztendőnként erősen hullámzott, ám egy évben még az 1692 forintot is elérte. VI. 2. b. Az uradalom működési költségei A divényi uradalomban folyó termelés biztosításához természetesen pénzre is szükség volt. A Zichy-birtok működési költsége többé-kevésbé folyamatosan növekedett az 1766. esztendei 12191 forintig, amely az 1780-as években mérséklődött. A seniorok halálának éveiben, vagyis 1746-ban és 1783-ban nem csupán a bevételek, hanem a működési költségek is jelentősen csökkentek úgy, hogy az 1746. évi működési költség az előző és a következő évieknek mindössze 32-45%a, míg 1783-ban a következő négy esztendő értékeinek 46%-a volt. (III. 1. táblázat) A kiadások között a fizetésekre és munkadíjakra, illetve az élelmiszerre és takarmányra fordított összegek voltak a legnagyobb arányúak. Mindez azt je192
