Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. a. A divényi uradalom bevételei

eredt a XVIII. század végén.

494 Ha távolabbra tekintünk, akkor lengyelországi példát is hozhatunk arra, hogy az uradalmi összjövedelemben a kocsmáitatás a 40%-ot is meghaladhatta.

495 Az egyéb bérletek közül a XVIII. század első felének három esztendejében néhány forintért került az uradalomhoz az allodiatúrához tartozó rét és szántó bérleti díja. A jószágkormányzó 1723-ban 243 forintért bérelte a tizedet a divényi uradalomtól úgy, hogy az uradalom maga is bérelte a tizedet az egyháztól, tehát itt egyfajta albérletről lehetett szó. Komolyabb bevételnek azonban csak az 1743. évi 885 forint nevezhető, amely abból tevődött össze, hogy 50 forintért bérelték a zsélyi pálinkafőzőházat, az uradalom sóházát is 220 forintért, miközben 615 forintot elsősorban rétek és különféle puszták bérléséért adtak. A dézsmabevételek a földesúri kilencedből és az uradalom által bérelt egyházi tizedből tevődtek össze. A dézsma mindkét formája természetbeni szolgáltatás volt, ezért a pénzekről adott számadásokba csak azok az összegek kerülhettek, amelyek a dézsma pénzbeli megváltásából vagy értékesítéséből származtak, amely azonban nem igazán különíthető el egymástól. A kilencedből eredő pénzbevétel a tárgyalt száz esztendő folyamán mindössze nyolc évben mutatható ki, de egy évben sem haladta meg a 36 forintot, talán csak 1711-1713 táján, amikor a három évben összesen 164 forint keletkezett kilencedből. A kilenceddel ellentétben a tizedből származó összegek csak a Rákóczi-szabadságharc táján maradtak el. A tizedpénz egészen 1745-ig nem érte el az 1000 forintos határt, a továbbiakban 1759-1766 között a tizedbevétel 4000 forint fölé emelkedett, majd lecsökkent, de az összege ekkor is magas maradt. Ez a bevételtípus az 1780-as években a korábbiakhoz képest mérsékeltebb lett. A tizedbevételek esetében kirívó volt a két senior 1746. és 1783. évi halála idején megfigyelhető szerény összeg. Az egyéb földesúri jogon szedett bevételek közé sorolhatóak a bírságok és a „sigillo dominali". A bírságokat a földesúri bíróságok, az úriszékek szabták ki, és általában a határperekben, a vérontási-gyilkossági ügyekben megítélt büntetőpénzek, s a férfi paráználkodók ún. bikapénze került ezen a címen az uradalmi bevételekhez.

496 Kiemelésre érdemes, hogy 1743-ban júliustól szeptemberig 1212 forintokat követeltek a bussai, balassagyarmati, divényoroszi, terjéni, felsőtiszovnyiki lakosoktól, mivel ellenszegültek a robotkötelezettségnek. A bírságból eredő bevételek azonban inkább az 1730-as évek második felében és az 1760-as évek első felében váltak rendszeresebbé és nagyobbá. A bírságpénz általában a 100 forintot sem érte el, vagy alig haladta meg azt, jóllehet 1748-ban 587 forintot adtak bírságként. A sigillo dominali, avagy a földesúr pecsétje címén befolyt jövedelmek abból a tényből fakadtak, hogy a parasztok által használt földek a földesúr tulaj494 Barta, 1998. 487. 49

s Kula, 1985.148. 496 A számadáskönyvekhez képest több ügytípus került az úriszék elé, de nem mindből származott pénzbírság. (MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 280. et B. A divényi uradalom úriszéki iratai) 191