Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. a. A divényi uradalom bevételei

dig a Divénytől több 100 kilométerre lakó Zichy földesuraknak inkább állhatott érdekében a természetbeni szolgáltatások pénzbeli megváltása.

488 Az 1687-1691 közötti időszakban hozzávetőleg 200 forint származott a konyha és kvártély természetbeni szolgálatának megváltásából, de a természetbeniek nagy részét más korabeli uradalmakban is megváltották ekkortájt, példa erre az alsólendvai uradalom.

489 A XVII. századi, viszonylag magas megváltási összegek a XVIII. században mérséklődtek, 1722-1738 között évente legföljebb 129 forint tartozott a megváltásból befolyt bevételekhez. A későbbiekben a tiszttartó által a cenzushoz sorolt szárazkocsmapénz mindenképpen regálébevételnek számított. Ahol a jobbágyok nem termesztettek szőlőt, ott az uradalom népe csak Szent Mihálytól (szept. 29) karácsonyig árulhatta borát, ahol viszont szőlőművelés folyt, ott a saját bor értékesítése kitolódott Szent György (ápr. 24) napjáig, egyébként a földesúrnak az év többi szakaszában kizárólagos joga volt bort árusítani. Amikor azonban a földesúr nem alkalmazott kocsmárost, akkor a jobbágyokat kötelezték a földesúri bor árulására úgy, hogy a bevétel az uruké lett. A földesúri bor árulásának kötelezettségét váltották meg az ún. szárazkocsmapénzzel. A szárazkocsmapénz 1687-1691 és 1759-1762 között vált el a többi bevételtől, a kezdeti években ennek az összege 150 forint körül mozgott, míg a későbbi időpontban ennek a harmadát sem közelítette meg. A parasztság ser- és pálinkafőzéséért is került a kasszába némi összeg, amely 1688-1691 között legfeljebb 34 forint volt, míg 1760-1763 között ez a bevétel az 5 forintot sem érte el. A cenzussal sokszor egybeszámolt regálébevétel volt az üveghuta, a malmok, a mészárszék üzemeltetése és a kenyérsütés után járó pénz is. A Divényhutta területén lévő üveghuta 1687-ben még nem működött. A számadáskönyv tanúsága szerint 1689-ben az üveghutásnak nem kellett fizetnie, mert az előző évben pénz helyett ablakszemekkel törlesztett az újjáépülést szolgálva, a következő fennmaradt számadáskönyvben, 1691-ben viszont már pénzben rótta le az üveghutás az ún. éves cenzusát. Az üveghuta után járó, kezdetben 20 forintos összeg 1743-ra 50 forintos tétellé duzzadt. Az üveghuta után szedett bérleti díj 1743 után beleolvadhatott a cenzus kategóriájába. A molnároktól a XVII. században 25-54 forintot szedtek be, az 1703-1704-es években 50-50 forintot. A divényi mészárszék utáni regálé címén 1687-1714 között 5-13 forint került az uradalomhoz. Az 1734. évi 1 forintot a balassagyarmati mészárszék után fizették be az uradalom kasszájába, míg 1743-ban a divényi és a vámosfalvi mészárszékekből 8-8 forint került az uradalmi központba. A balassagyarmati pékeknek a kenyérsütésért 1734-1743 között 6-15 forintot kellett adniuk. A tiszttartók által cenzusnak nevezett bevételek összértékéről a következők mondhatók el. Az ún. cenzus a XVII. század végén 657-1004 forint között mozgott, 1703-ban azonban már a 2471 forintot is elérte, bár a Rákóczi-szabadság488 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium; NML IV. 7. B. 1. 3. sz. urbarialis conscriptio, 1751. 489 Csapody, 1933. 29. 187