Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. a. A divényi uradalom bevételei
gált korszak végén sem érte el. 486 A meglehetősen kis területen húzódó érdi uradalom összbevétele ráadásul 8000 forinttal haladta meg a divényiét 1787-ben. 487 A divényi uradalom bevételeinek összetételéről a következők mondhatók el. Az adott évet me gelőző esztendőből származó maradvány nem minden számadásban jelentkezett, a maradványok nem voltak túl jelentősek, bár kivételesen két évben többezer forintosak is lehettek. A különféle előző évi tartozásokból is befolyhatott pénz, amely 1760-ig nem volt számottevő, azt követően viszont jóformán minden évben akár 5000 forintot is meghaladó összegű tartozást sikerült az uradalomnak behajtania. (II. 1. táblázat) Az uradalom cenzusból és kisebb királyi haszonvételekből, vagyis regálékból eredő bevételeit gyakorta összemosta a tiszttartó, amelynek következtében például a házhely utáni cenzusbevételt összevonhatta olyan regáléjövedelmekkel, mint a malmok, mészárszékek után járó pénzek. A cenzus- és regálébevételeket azonban hol jobban, hol rosszabbul különítették el, amely miatt nem minden egyes cenzus- és regálébevétel követhető végig a korszak folyamán. A házhely, kvártély és konyha, szárazkocsma, pálinka-, serfőzés, üveghuta, megváltás, hajdúpénz, malom, kenyérsütés után járó, az uradalom népétől befolyt összegek idővel a cenzusbevételek gyűjtőnévbe kerültek. A kezdetben elkülönített, de a korszak vége felé a tiszttartók által a cenzushoz sorolt pénzek a következő bevételekből tevődtek össze. A házhely után járó összegeket csak a XVII. században választották el az uradalomhoz kerülő más bevételektől, ekkor ez 116 és 931 forint között mozgott. A hajdúpénzt hajdúi ellátására már az 1660. évi urbáriumában az akkori uradalmat birtokló Balassa III. Imre is megállapította, a Zichyek idején, 1687-1691 között a hajdúpénz 107-122 forint között mozgott. Ugyancsak a cenzusbevételekhez sorolhatták az úrbéres természetbeni szolgáltatások pénzben történő megváltását is, ezek közé tartozott a földesúrnak járó, élelmiszerek formájában teljesítendő „ajándékadási-kötelezettség", vagy a meghatározott jellegű és mértékű munka pénzzel való kiváltása. A kötelező munka és élelmiszer-szolgáltatás megváltásában azonban eltérő tendenciákat figyelhetünk meg. Mivel a divényi uradalomban a majorsági földművelést gyakorlatilag a jobbágyok munkakötelezettségre alapozták, ezért nem mutatható ki a jobbágyok mezőgazdaságban teljesítendő robotjának megváltása, de kivételesnek számított 1734-ben az a 10 forint is, amely a lesti és policsnai molnárok munkamegváltásából származott. A Zichyek alatt a korábbiakhoz képest az uradalmi jobbágyok természetbeni szolgáltatásainak jellege merőben megváltozott, nem kellett baromfiakat, borjút, vajat adni, viszont mindenhonnan küldtek be őzet és vaddisznót, más vadak beszolgáltatása azonban nem bizonyítható. A változás oka leginkább abban keresendő, hogy míg a Balassa földesúr az uradalma területén élt, s konyhájának ellátását a birtokán élők természetbeni kötelezettségéből kívánta biztosítani, ad486 Csapody, 1933. 51. «7 Dóka, 2002.145-146. 186
