Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)

A szénát a majorsági rétekről gyűjtötték be. A szénáról elsősorban a majorság állatállománya, de a fizetés révén az uradalom alkalmazásában állók állatai miatt gondoskodtak, a fölösleget pedig értékesítették vagy meghagyták a következő esztendőre.

463 (VI. 9.1-3. táblázatok) A számadáskönyvek nem csupán a terményekre, hanem az uradalom állatállományára vonatkozóan is értékes adatokat közölnek. A juhok és velük együtt a kecskék számának növekedését és csökkenését a szarvasmarhákéval, a sertésekével egy időben, vagyis az 1687-1743 közötti időszakban elemezhetjük. A nyáj a XVII. század folyamán a majorbeli szaporulat mellett dézsmából származó és a Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül követő időben vásárolt állatokkal gyarapodott.

464 A juhokból a földesúr és alkalmazottai is részesülhettek, de jól körvonalazható, hogy az uradalmi szükségletet és a tenyésztési célokat meghaladó számú juhot és kecskét főként értékesítésre szántak, még akkor is, ha az eladott állatok száma csökkenő tendenciával jellemezhető.

465 (VI. 13.1-3. táblázatok) zott, illetve az előző évből maradt meg 0,5 kila, de még ugyanebben az esztendőben 11 kilát értékesítettek. «3 Az 1711-1743 között vizsgálható szénából 1717-ben, 1719-ben kellett vásárolni 1-6 szekérrel, de a többit az adott vagy az előző évben kaszálták le a majorsághoz tartozó uradalmi réteken. 1722-ben nem volt kimutatható bevétel szénából, ám a többi évben 41-222 szekérrel gazdálkodhattak. A kiadás egy része az eladott szénából származott, 1711-1743 között összesen 26 szekér szénát értékesítettek. A majorsági állatok fogyasztása természetesen számottevő, bár változó mértékű volt, a 118 szekér nagyságrendet azonban sohasem haladta meg. A fizetésként kiadott 8-22 szekérnyi széna is nagyarányúnak nevezhető. A források kizárólag 1717-ből számoltak be 6 szekérnyi veszteségről. Az összkiadás 26-136 szekér közötti volt, de 1722-ben, amikor nem adtak számot bevételről, nem írtak föl szénakiadást sem. A forrás torzításából 1733-ban 42 szekérrel több széna fogyott az uradalomban, mint amennyit bevételként följegyeztek. Általában minden évben maradt a kiadás leszámítása után széna, ami 1715-ben a 108 szekér mennyiséget is elérte. 464 Az uradalom majorságában a főként juhokból és kisebb részben kecskékből álló nyájban 100 és 797 állatot számoltak úgy, hogy a XVII. század végén lendületesen, a Rákóczi-szabadságharc után mérsékelten, az 1734-es évet követően pedig jelentősen növekedett az állomány. Az uradalom juhászainak számottevőbb csökkenéssel csak az 1720-as években kellett számolniuk. A majorsági állatállomány szaporulata nem minden évben mutatható ki a számadások alapján, de amikor igen, akkor évente 44-197 báránnyal, kecskegidával gazdagodott a nyáj. A XVII. század utolsó évtizedeiben kiemelt hangsúlyt kapott a parasztság dézsmakötelezettsége, hiszen minden évben nagyszámú, 339-1144 juh és kecske került az uradalomhoz. Amíg a Zichy család megjelenése elején a majorsági szaporulat mellett a dézsma tett szert nagy szerepre, addig a következő században a jobbágyi kötelezettség teljesen eltűnt a számadásokból, talán ennek is köszönhető, hogy a Rákóczi-korszakot követő gazdasági újraszervezés idején, pontosabban 1713-1714 folyamán 42-58 juh vásárlására került sor. Mindent egybevéve az uradalomhoz a XVII. században 595-2138, míg 1713-1743 között 217-634 állatot magába foglaló juh- és kecskenyáj tartozott. 465 A földesúr a nyájból majdnem minden évben általában 16, ám 1688-ban 84 és 1691ben 61 állatot fordított saját céljaira. lobbára a korszak elején 6-22 állatot adtak az ura177