Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)

Az uradalmi szarvasmarhák vásárlására és eladására egyaránt hozható példa a korszak folyamán. A földesúr egyszer adott borjakat a majorba, de gyakorta vágtak le számára marhákat. A majorság marhaállománya azonban elsősorban a tejgazdaságot szolgálta, valamint az igaerőt biztosította.

466 (VI. 16. 1-3. táblázatok) A gyakorlatilag nem igaerőként, mezőgazdasági munkára alkalmazott lovak számát már nem követte az összeíró, csupán azt találta érdemesnek lejegyezni, hogy 1711-1713 táján 2-4 lovat tartott az uradalom. (VI. 15. táblázat) A sertések esetében a konda létszámának bővítését - a vásárlást meghaladó mértékben - a tizedből biztosították a majorsági szaporulat mellett. A sertéseket a földesúr és az uradalom által fizetettek számára hizlalták, előfordult azonban viszonylag jelentős értékesítés is, amelynek oka valószínűen ugyanarra vezethető vissza, mint a juhok esetében.

467 (VI. 17.1-3. táblázatok) dalom által foglalkoztatottaknak fizetés, munkadíj gyanánt. 1687-1694 között 111-434 állatot adtak el, 1713-1743 között pedig csupán 18-205 darabot. Az elpusztult állatok száma 100 fölé is emelkedhetett, de a teljes állományhoz képest a veszteség aránya ritkán érte el a 18%-ot, kivételt képez ez alól négy év, amikor az állatok elhullása 1714ben a nyáj 32%-át, 1725-26-ban 41%-át és az 1731-es évben 28%-át érintette. Az összkiadások mértéke azonban követte a bevételekét, a XVII. század végén 120-600, a következő században 35-242 juh, kecske került ki valamilyen formában az uradalom állatállományából, amelynek következtében a kiadások után megmaradt állomány a korábbi időszakban 114-1538, a XVIII. század első felében viszont 182-455 juhot és kecskét jelentett az 1725. évi 31 állatot nem számítva. 466 A szarvasmarhák száma, amely 1687-től 1743-ig 20-145 között mozgott, korántsem volt olyan jelentős, mint a juhoké, kecskéké, bár azokhoz hasonlóan növekedett a korszak folyamán. A major sági csorda 22-97 szarvasmarhából állt, kivéve a 7-17 állatot számláló 1711-1713-as esztendőket. Az említett állomány 1715-től 8-23 borjúval szaporodott az 1728-as évet leszámítva. Az 1713-as esztendő után némely évben 1-8 szarvasmarha vásárlására is sor került. A földesúr is adott a majorba 2 borjút 1717-ben. Az állományt 1691-től legfeljebb évi 37 állattal csökkentették. A földesúrnak gyakran biztosítottak 1-2 szarvasmarhát. Az értékesített marhák száma nem haladta meg a 13-at, csupán az 1735. évi 31 marha eladása alkalmával. Majdnem minden esztendőben elhullott néhány állat, jelentősebb veszteségnek számított azonban 1723-ban 14, 1726ban 27 marha elvesztése, mégis az állományhoz képest a veszteség néhány százalékos volt az 1727. évi 31% kivételével. A kiadások után 22-108 marha maradt, a számuk a XVII. század végén és 1711 után emelkedett az 1730-as évek közepéig, bár csökkent a szénahiányos 1720-as évek közepén. Az 1711-1713-as számadáskönyvben 4 marhával több állat fogyott a meglévő állománynál, ami utal arra, hogy ekkor a szarvasmarhák létszáma a feltüntetetthez képest nagyobb lehetett. 467 A sertések száma az 1687-től számított 7 év alatt 57-ről 210-re emelkedett, 1713-1743 között pedig 46-282 közé került, jóllehet a tiszttartó 1692-ben a bevételt nem, csak a kiadást rögzítette. A majorsági konda létszáma 20-176 között ingadozott, az 5-72 malacot kitevő szaporulat azonban nem minden esztendőben jelentkezett. A majdnem valamennyi évben előforduló tizedből 3-168 állat származott. Az 1715. évi 28 és az 1728-as esztendei 14 sertésen kívül az uradalom nem vásárolt sertést. A kiadás a XVII. század alkonyán 5-72, 1713-1743 között 27-168 sertést érintett. A földesúr csaknem valamennyi évben rendelkezett saját céljaira sertésekről, ezek száma a 34-et nem haladta meg, s általában hasonló nagyságrendben adtak el sertéseket, jóllehet nem min178