Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)

A gabona mellett természetesen más termények sorsát is figyelemmel kísérték a tiszttartók. A komlót a komlós termesztette a divényi majorsághoz tartozó kertben, s csak néha kellett vásárolni az igényeknek megfelelően, hiszen ebből készítették az uradalom főzőmesterei a sört.

459 (VI. 11.1-3. táblázatok) A XVII. század folyamán a majorságban hüvelyeseket is termesztettek, azt követően pedig az uradalom népe által adott tizedből látták el az uradalom fizetett alkalmazottait, olykor a földesurat, de kivételesen nem túl számottevő babot és borsót is eladtak.

460 (VI. 8.1-3. táblázatok) A XVII. században az uradalom hajdinája is majorsági eredetű volt, amit gyakorlatilag ugyancsak a fizetések természetbeni részébe adtak, kisebb mértékben a földesúr céljaira fordítottak.

461 (VI. 6.1-3. táblázatok) Az aszalt szilva az uradalom gyümölcsöskertjéből került ki, míg a gesztenye a birtok népének tizedkötelezettségéből származott. Az uradalom azonban mind a kettőt jobbára értékesítette, bár kevéske aszalt szilva a földesúrhoz vagy a tiszttartó fizetésébe egyaránt kerülhetett.

462 (VI. 7.1-3. és VI. 10.1-3. táblázatok) 459 A komló készletének alakulása 1691-1743 között elemezhető. Noha időnként az uradalomnak 11-55 kilányi komlót kellett vásárolnia, mégis 1715-1731 között alapvetően fontos volt az adott évben 5-30 kila majorsági termeivény, s az előző esztendőből megmaradt 5,5-56 kilányi komló. A komlóból évente 5,5-40 kila fogyott el az uradalom sernevelőházában. A tavalyról maradt komló mennyisége azonban nem volt azonos az előző évi bevétel és a kiadás egyenlegével, a maradvány hol több, hol pedig kevesebb volt a számadáskönyvben lévő „tavalyihoz" képest. Nem mutatható ki maradvány 1713-ban és 1743-ban, amelynek oka a csekély bevétel lehetett, de más években 4 és 41 kila között mozgott a kiadás után megmaradt komló mennyisége. 460 A borsó és a bab szintén 1691-1743 között elemezhető, bár a komlótól eltérően a XVIII. században nem 1711-től, hanem 1714-től. A XVII. században 15-70 kila hüvelyest termeltek az uradalom majorságában, míg a következő században a tizedből 4,511 kila bab és borsó származott. A hüvelyesek vásárlására csupán 1731-ben került sor, amikor sem majorsági, sem paraszti gazdaságban termettet nem jegyeztek le, de ekkor is jelentéktelennek számított a fél kilás tétel. A földesúrnak néhány esztendőben 0,5-6 kila borsót és babot különítettek el. Mindössze 1691-ben adtak el 30 kila hüvelyest. Két évben följegyeztek 0,25-1 kila veszteséget. A kiadásokat a fizetés és munkadíj gyanánt adott 3,5-14 kila borsó, bab határozta meg. Szinte minden esztendőben maradt hüvelyes, talán a korszak elején valamivel több, mint a későbbiekben. 461 A hajdináról számadást csak a XVII. században készítettek, a 10-70 kila hajdina ekkor kizárólag majorsági termelésű volt. A földesúr 1687-1689 táján 9-20 kila hajdináról rendelkezett, s csak 1689-ben értékesített az uradalom 20 kilányit. A hajdina esetében lényegesebb volt a vetőmag 7-24 kilás, illetve a fizetések természetbeni részét adó 313 kilás mennyisége az 1694. évet kivéve. Az éves hajdina-felhasználás azonos volt a bevétellel, így maradvány nem keletkezett. 462 Az aszalt szilvát csupán 1715-1718 között vették számba, amikor a 8-12,5 kila szárított gyümölcs valószínűleg a divényi majorkertből kerülhetett ki. Az aszalt szilvából csak 1716-1718 között fogyasztottak, a földesúré lett 1716-ban 4,5 kila, de fizetésként a tiszttartó is kapott 1717-ben 1 kilát. Az aszalt szilva értékesítésére 1716-ban és 1718ban került sor 8-8 kila mennyiségben. Általában nem volt maradvány, de 1715-ben a teljes készlet, míg 1717-ben annak nagy része megmaradt. Az uradalomhoz kerülő gesztenyét csupán 1743-ban regisztrálták. Ekkor tizedből 11 kila gesztenye szárma176