Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. d. Az uradalom piacai

Az uradalom számára nélkülözhetetlen sót a XVII. században az ország távoli pontjairól, így Árva, Debrecen, Tokaj vidékéről szerezték be. A következő században a szükséges só már a Divényhez közeli losonci vásárról vagy az uradalom, esetleg a Nógrád vármegye településein lakó viszonteladóktól származott.

440 A terményvásárlás helyei közül is több ismert. Az árpát, a komlót és a szénát főként Divényből és a divényi uradalom központjától hozzávetőleg 10 kilométeres sugarú körön belül lévő Vámosfalváról, Kotmanlehotáról, Dobrocsról, Budalehotáról, Rózsalehotáról, Policsnáról szállították, míg a búzát a vármegye déli részén elterülő, jó búzatermő felsőludányi és terjéni birtokrészekről. Néha előfordulhatott, hogy az uradalom területén kívülről vásárolták ezt a három terméket, például Vácról, Apátfalváról, Besztercebányáról, Lietkováról. A hadaknak 1704-ben Selmecbányára küldtek besztercebányai savanyú uborkát, kelkáposztát, vöröshagymát, Liptó vármegyéből pedig 1717-ben talán földesúri fogyasztásra körtét rendeltek.

441 Az állatok vásárlásának egy része is az uradalom területéhez köthető. A majorsági állatállomány növelésére szarvasmarhákat, juhokat, sertéseket vettek a divényi majorság közelében elterülő Budalehotán, Lónyabányán, Rózsalehotán, Losoncon, az illési majorsághoz közelebb fekvő Szentpéteren, Zsélyen. Ezek az állatok nem uradalmi településekről, vagyis Rimaszombatról, Vácról, Gömör vármegyéből is érkezhettek. A földesúr részére nemritkán uradalmától messze található vidékről szállítottak állatokat vagy állati eredetű termékeket. A földestartóláncot, kötőláncot, 1715-ben ekét. A gyetvai fazekas viszont 1718-ban a sajt készítéséhez szükséges edényeket adott el az uradalomnak, míg az itteni kovács 1716-ban és 1726-1738 között rendszeresen több fejszét, 1731-ben pedig a divényi -éléskamrába követ is. A Zólyom vármegyei Lipcsébe 1743-ban papírért mentek. A váci vásárból 1743-ban járom, gyeplő, nyereg, s egyéb lószerszám került a Zichy-birtokra. A legtávolabbi beszerzési helyről, vagyis Pozsonyból 1715-ben 4 fűrészt hozattak a majorba. A vasat az uradalom a divényi zsidó kereskedőtől (1721,1725), Losoncról (1689,1716, 1717,1735), az uradalmon kívüli Csetnekről (1727, 1728, 1743), egy gyetvai (1711) és egy rimaszombati mestertől (1713), Ratkóról (1718) és Szlaboskáról (1723,1729) vásárolta. Az orvosságot Besztercebányáról (1716,1725,1743) szerezték be. 440 Az uradalom 1692-ben árvái, debreceni, 1691-1694 között tokaji sót vett, míg a XVIII. században már sokkal közelebbről, jelesül a losonci vásárról (1716-1725 között) szerezte be a sót. Az uradalom településein élők is adtak el sót az uradalomnak, például a divényi (1718-1719), lónyabányai (1717,1722), lentvorai (1734), policsnai (1730), rózsalehotai (1723-1735), vámosfalvi (1728) lakosok. 441 Némely esetben olyan uradalmi településeket neveztek meg, mint Divény (1726, komló), Vámosfalva (1718, árpa; 1725, széna; 1726, komló), Budalehota (1716, árpa; 1722, széna; 1725, árpa), Dobrocs (1730, széna), Felsőludány (1713, búza), Terjén (1713, búza), Kotmanlehota (1722, széna), Policsna (1691, vetni való tiszta árpa), Rózsalehota (1691,1692,1694,1726,1729, komló és 1716, árpa). Az uradalom területére kívülről is szállítottak terményeket: Vácról 1717-ben 6 szekér szénát, Apátfalváról 1725-ben árpát, Besztercebányáról 1694-ben és 1743-ban komlót, 1717-ben árpát. A hadaknak Selmecbányára küldtek továbbá 1704-ben besztercebányai savanyú uborkát, kelkáposztát, vöröshagymát, árpakását, innen hozattak 1726-ban ökörre kötve szénát, Lietkováról viszont 1714-ben komlót, Liptó vármegyéből pedig 1717-ben körtét. 167