Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. a. Az uradalmi értékesítés és a kereskedelmi bevételek

nyékért 626-5887 forintot adtak évente. A korszak első felében az ingatlanok eladásából eredt néhány évben 100-200 forintnyi összeg, 1759-től kezdődően pedig a termények és állatok értékesítése mellett 100 vagy 1000 forintos nagyságrendű bevétel származott egyéb termékek árusításából is. (II. 1. c-d-e. táblázatok) Az értékesített termények közül elsősorban a gabonát szükséges kiemelni, hiszen ebből az 1730-as évek közepétől egyre jelentősebb összegek kerültek a Zichyek Nógrád vármegyei birtokának kasszájába. Inkább rozst adtak el 1687ben, míg 1692-1694 tájékán jobbára kétszerest. Az 1710-es évek második felének terményértékesítését főként a búza határozta meg, de a rozs és a kétszeres után járó bevételek is jelentősnek számítottak. Jóllehet 1734-ben első helyen szerepelt a búza, de a következő években már a rozs szabta meg a bevételek nagyságát. Árpát jelentős mértékben csupán az 1711-1713-as évek között adtak el, miközben a zabból általában viszonylag figyelemreméltó összegek kerültek az uradalomhoz az eladott terményekből származó nagyobb bevételek idején. Az 1743. év után nem különíthető el az egyes gabonafajták után járó pénzek összetétele. A gabona mellett nem nagy összeget képviseltek a borsóból, hajdinából, komlóból, szilvából, gesztenyéből és - nem utolsósorban - a szénából származó tételek. Az eladott állatok döntő csoportja gyakorlatilag majorsági tenyésztésű lehetett. Az értékesített állatokból és az állati eredetű termékekből származó bevételek a XVII. század folyamán emelkedtek. A Rákóczi-szabadságharc alatt nem mutatható ki árusítás, de az 1711-1713-as évek számadáskönyvében, ha kis összeggel is, de található ilyen bevétel. Már 1715-ben a bevételek szintje elérte a XVII. század vége felé jelentkező összeget, vagyis a majorsági állatállomány valamelyest regenerálódhatott ekkorra. A bevételek ezt követően megemelkedtek, 1717-ben csúcsosodott, igazi hullámvölgyről ezen a téren azonban inkább csak az 1720-as években beszélhetünk. Az 1730-as évek közepén ismét megnőtt az állatok értékesítéséből származó bevétel annyira, hogy már 1734-ben meghaladta az 1717-es évit. A XVIII. század első felét tehát az 1738-as év alacsony értékei ellenére a megemelkedett bevételek korszakának nevezhetjük az állatok, állati eredetű termékek terén. A Zichy I. Imre 1746. évi halálát követő néhány évben szünetelt az értékesítés, de 1759 után gyorsan emelkedett az ebből adódó bevétel, amelynek következtében 1787-ben az eladott állatok, állati eredetű termékek ára 3000 forint fölé emelkedett. Az élő állatok közül a szarvasmarhák, juhok és kecskék után járó pénzek voltak a legfontosabbak, ezt erősítik az ún. „többféle állat" kategória bevételei is, amelyek jobbára szarvasmarhák és juhok eladására alapozódtak. A juhok árusításának szerepe a korszak elején, az 1710-es években, majd 1729-től vált fontos tényezővé. A szarvasmarhából származó bevétel az 1711-1713-as számadáskönyvben jelent meg először, de nagyobb összeg csak az 1710-es évek végén, illetve az 1730-as esztendőtől érkezett utánuk az uradalomhoz. A szarvasmarhákból, juhokból, kecskékből és sertésekből származó pénzek 1745-től gyakorlatilag nem különíthetőek el, de ekkortól szinte kizárólag ezeket az állatokat adhatták el. A korszak folyamán néhány évben jelentkezett a sertések, ritkábban a méhek forgalmazása. A majorsági baromfiak árusítása is megfigyelhető, a bevé158