Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. a. Az uradalmi értékesítés és a kereskedelmi bevételek

hosszabb ideig, ezért arra törekedtek, hogy a kocsmákba el nem szállított sört már a készítésük helyén, a sernevelőházban értékesítsék. A különféle italok árának vizsgálata során a sör, bor és pálinka csebrének áralakulását vethetjük össze az 1714-1743 közötti időben. Az uradalmi kocsmákban legdrágábban természetesen a bort mérték, de a korszak végére a bor értéke lesüllyedt a sör árának színvonalára. A változás magyarázható az 1730-as években beinduló majorsági szőlőtermesztéssel, az egyre több címen szedett dézsmával (a borkilenceddel, -nyolcaddal, sőt a borötöd is megjelent a korszak vége felé), s nem utolsósorban azzal, hogy ekkor kerültek az uradalomhoz azok a települések, amelyek a szőlőtermelés számára alkalmasnak bizonyultak. Az 1730as években gyakoribbá válhatott az a jelenség is, hogy az uradalmon kívüli szőlőterületekről való magas árú beszerzés helyett a földesúr élt elővásárlási jogával, s a dézsmaköteles uradalmi településekről az általa meghatározott áron vásárolta föl a parasztok borait. A borkészlet kialakulásában azonban döntő szerepe volt a vásárolt bornak, így a borár süllyedése mögött elsősorban a vásárolt bor árának csökkenése húzódhatott. Ezek a tényezők csökkenthették a bor árát a XVIII. század közepe felé. (II. 1. a. táblázat) Mindez számokban kifejezve azt jelentette, hogy míg az uradalom által vásárolt egy cseber bor kezdetben 4 forint, addig 1743 táján 2 forint körüli összegbe került, miközben az uradalom által kocsmáltatott bor ára eleinte 5-6, később 34 forintot tett ki, egy cseberre számítva tehát a bor általában 1-2 forint hasznot hajtott. A sör ára állandóbb volt a borénál, gyakorlatilag 1-2 forintért lehetett venni egy cseberrel, hiszen a megerősödő keresletet az 1730-as évek közepétől már nem csupán a divényi, hanem a zsélyi sernevelőház is kielégítette. A pálinka ára 1728 után maradandóan a sör ára és 1734-ben 1 forint alá süllyedt, s így a legolcsóbb itallá vált. Az ingatlan, a termények, az állati eredetű és egyéb termékek értékesítéséből származó összegek a XVII. században 111-1811 forint között ingadoztak. A Rákóczi-szabadságharc alatt megszűnő értékesítés után a XVIII. századi ilyen jellegű bevételek az 1719. évtől eltekintve 1731-ig jóval 1000 forint alatti összeget képviseltek az 1748-1759 közötti időszakhoz hasonlóan, de az eladásból eredő pénzek 1766-ig 12 390 forintra emelkedtek, ezt követően az 1780-as években 2869-9490 forint közötti bevétel-növekedéssel számolhattak. (V. 6. a. táblázat) Az eladásra kerülő termékeket vizsgálva föltűnik, hogy jobbára terményeket értékesítettek, semmint állatokat. Míg a XVII. században hol a termények, hol az állatok eladásából származott nagyobb bevétel, addig a következő században néhány évet leszámítva a terményekből eredeztethető több pénz. Az emelkedő bevételeknek köszönhetően az értékesített terményekért 1766-ra 10 027 forint került az uradalomhoz, miközben az állatok ára egy évben sem érte el az 1500 forintot. Az 1721-1731 közötti időszak a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen volt, talán ilyen lehett az 1759-es, illetve az 1761-es év is, így a termények értékesítése visszaesett, s az eladott állatokból több bevétel származott. Az 1780-as években viszont az élő állatokból, még inkább a gyapjúból a korábbiakhoz képest jelentősebb pénzek, 2-3000 forintos tételek keletkeztek, míg a termé157