Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. a. Az uradalmi értékesítés és a kereskedelmi bevételek

szi, illési és lónyabányai kocsmák ellenpontjaként a balassagyarmati kocsma a számadásban való megjelenésének évétől, tehát az 1734. esztendőtől a legnagyobb forgalmú, s ezzel összhangban a legjelentősebb kocsmájává vált az uradalomnak. A többi kocsma, így az 1734-1735-ös években az uradalomhoz tartozó rózsalehotai, valamint az 1738-as év táján megnyílt szklabonyai, zahorai, kisújfalui, zsélyi kocsmák jelentéktelenek voltak, nem csupán azért, mert a tárgyalt időszak végén kezdtek működni, hanem a csekély bevételeik okán is. Az uradalom kocsmáiban a pálinka a Rákóczi-szabadságharcot követően mindvégig tekintélyes helyen állt a többi vásárolt szeszes ital mellett, bár az elfogyasztott mennyiséget tekintve aránya 1743-ig csökkent, igaz, nem a pálinkafogyasztás visszaszorulása, hanem a sör- és borivás jelentősebbé válása miatt. Az uradalom kocsmáiban az olcsóbb pálinka kimérése azonban jobbára az 1720as években volt kiemelkedő, éppen akkor, amikor a rossz mezőgazdasági években kisebb bevétele lehetett az italokat vásárolóknak is. Noha az egyes kocsmákban árult bor, sör és pálinka mennyisége nem követhető az elemzett időszakban, mégis némi támpontot adhat a forgalmazott italokra vonatkozóan a különböző italfajtákból származó bevétel. A divényi kocsmában a legtöbb bevétel a bor kocsmáitatásából eredt, a másik jelentős bevételi forrásnak a sör árusítása tekinthető, míg a pálinkából kisebb összeg folyt be a többi szeszesital-fajtához képest. A bor árusítása a vámosfalvi kocsmában jobban meghatározta a bevételek nagyságát a divényinél, mert a sörből, s még inkább a pálinkából eredő bevételek eltörpültek a bor után járó pénzek mellett. A fűrészi kocsmában a sör- és a pálinkaárusítás után a kocsmárosnak bérleti díjat kellett fizetni 1734-ig, majd a pálinka után 1743-ban, ennek a jelenségnek a folyományaként ezek a pénzek kocsmabér címén kerültek be a divényi uradalom bevételei közé, amely meghatározta a regisztrált, árusításra kerülő italfajták összetételét. 1725-1731 között Fűrészin csak borról esett szó, majd azt követően megismerhetjük azt is, hogy az eladott sör, s méginkább a pálinka után járó bevétel, hasonlóan az előző két kocsmához, kisebb volt a borból származó összegeknél. Balassagyarmaton, ahol az 1730-as években majorsági szőlők húzódtak a mezőváros lakóinak szőlői mellett, a kocsmában szinte csak borból származott bevétel, s csupán 1738 táján nőtt meg valamelyest a sörből, még kisebb mértékben a pálinkából befolyt összegeknek a súlya. Az uradalom területén lévő kocsmák közül 1734-ben megjelent az illési, a lónyabányai és a rózsalehotai kocsma, ezek forgalma csekélyebb volt az előzőeknél. Illésin és Lónyabányán főként bort árusítottak, s csak 1738-tól mutatható ki kis mértékben a sörből származó bevételek alacsony részaránya. Az uradalom keretéből 1738-ra kikerült Rózsalehota, de ott és addig kizárólag sört árultak. Az 1738-tól működő, kis forgalmú kocsmákban, vagyis a kisújfalui, szklabonyai, zsélyi, zahorai kocsmákban csak sört adtak el. Az 1686-1743 közötti időszakban a divényi uradalom területén működő tíz kocsma mellett 1734-1735 folyamán a „balassagyarmati, illési kocsmában és vásáron" is eladtak némi pálinkát. A divényi kastélyban is vettek 1734-1738 táján néhány forintért rozsból készült pálinkát, azt azonban nem lehet tudni, hogy kik árusították vagy kik vásárolták meg. Mivel a sör ebben az időben nem állt el 156