Nógrád megye közigazgatási és területi változásai 1872–2005 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 47. (Salgótarján, 2005)

NÓGRÁD MEGYE KÖZIGAZGATÁSI ÉS TERÜLETI VÁLTOZÁSAI (1872-2005) - C, Közigazgatási változások 1921-1938-ig, a Felvidék visszacsatolásáig

innen délnyugat felé az Ipoly kanyarulatában, Tesmagtól délre körülbelül 1 km. távolságnyira választandó pontig: az Ipoly folyása lefelé; innen nyugat felé az Ipoly folyásán, Tésától nyugatra körülbelül 1 km. távolságnyira választandó pontig: a helyszínén oly módon megállapítandó vonal, hogy az Ipolyság állomástól délre haladjon, s egészen cseh-szlovák területnek hagyja az ipolyság-csatai vasúti vonalat, valamint a korponai elágazást is, de egészen Magyarországnak hagyja Bernecze és Tésa helységeket; innen dél felé a Dunába való torkolásig: az Ipoly folyása lefelé; (...) [Az 1921. évi törvények gyűjteménye. Budapest, 1922. 501., 550-573. p.) C, Közigazgatási változások 1921-1938-ig, a Felvidék visszacsatolásáig Mint ahogyan említettük, a trianoni béke az Ipolyi határfolyóvá tette és Nógrád vármegye Ipoly-jobbparti részét Csehszlovákiának adta. A Magyarországnak megmaradt déli részét az 1923. évi XXXV. tc. a megcsonkított Hont vármegye magyarországi Ipoly-balparti részével „Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye" néven szervezte meg. (Nem hivatalos elnevezésként használták a „Csonka Nógrád és Csonka Hont Vármegyék" címzést is.). 1922-ben a lakosság kérésére a határmegállapító bizottság a Csehszlovákiának juttatott Somoskő és Somoskőújfalu községeket visszacsatolta Magyarországhoz. Ünnepélyes átadásuk 1924-ben történt meg. A határrendezés következtében számos olyan település keletkezett, ahol maga a település lett „kettévágva", vagy a hozzátartozó lakott külterület került át a határ valamelyik oldalára. Ilyen község volt a Hont vármegyei Ipolyság is, ahol az ottani Törvényhatósági Bizottság határozatot hozott azzal kapcsolatosan, hogy a településnek magyar fennhatóság alatt maradt részét Ipolyság-Újfalu elnevezés alatt kisközséggé alakítja. A két vármegye egyesítését követően újból tárgyalták az ügyet, de a tervezett település alapítása bizonyos feltéteknek nem felelt meg, s emiatt a tervből nem lett semmi. 1922-ben Salgótarján, 1923-ban pedig Balassagyarmat kapott városi rangot. Először 1925-ben ideiglenesen, majd az 1928. évi IX. tc. értelmében GömörKishontból Tajti községnek a trianoni határokon belül maradt részét és Zabar községet Borsod vármegyéből Nógrád és Hont vármegyéhez osztották be. Az 1932. évi I. tc. alapján Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyétől Nógrád és Hont vármegyéhez csatolták Alsópenc és Sügyi pusztákat. A tárgyalt korszakunkban két szabályrendeletet fogadott el a vármegyei Törvényhatósági Bizottság. 1929: hét járás (balassagyarmati, nógrádi, salgótarjáni, szécsényi, sziráki, szobi és vámosmikolai) 172 település, 2932: hat járás és