Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

47/c. II. Rákóczi Ferenc levele az őt ért jogtalanságokról (Munkács, 1703. június 7.) - 48. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a dunavecsei ütközetről, a zólyomi nyereségről és a gyalogság zendüléséről (Kecskemét, 1704. január 24.)

NML XIV-3. C-5/5. 79-86. Latin nyelvű irat. A levél kelte az 47/c. irat után található, a Recrudescunt 1703. jún. 7-i dátuma fiktív. A szöveg magyar nyelvű változata nyomtatásban is többször megjelent, újabban: R. Várkonyi-Kis Domokos: 2004. 5362. A latin nyelven kiadott szöveg (Benda-Maksay-Esze-Pap, 1955. 92-110.) és az 47/b. irat szövege nem teljesen azonos valószínűleg a másolás miatt, a lényegesebb eltérést jeleztük. Károlyi azonban a saját leveléhez nem csupán ezt a kiáltványt, hanem II. Rákóczi Ferenc levelének másolatát (47/c.) is csatolta. 47/c. II. Rákóczi Ferenc levele az őt ért jogtalanságokról (Munkács, 1703. június 7.) II. Rákóczi Ferenc* beszámol elfogatásáról, amikor éjjel az ágyát dühödt katonák állták körül, akik nem törődve kiváltságaival és felesége, Sarolta Amália* terhességével, fogságba vetették, ahonnan végül kiszabadult. A leveleit félremagyarázták, a tanúk álnokok, míg a vádlók érzéketlenek voltak. Sem őt, sem a feleségét nem kérdezve elkobozták birtokait, őt pedig száműzték. Az eljárás során megsértették a haza törvényeit, vagyis az 1618. évi 14., 1680. évi 11., 1603. évi 34., 1536. évi 11., 1649. évi 42., 1687. évi 6. törvénycikkelyeket. NML XIV-3. C-5/5. 86-87. Latin nyelvű irat. A levelet nem írta alá II. Rákóczi Ferenc, de az író személye kiderül a tartalomból és az 47-es sorszámú iratokat összekötő szövegekből, amit feltehetően az eredeti iratok másolója jegyezhetett le, s azt vette át utána Nagy Iván is. 48. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a dunavecsei ütközetről, a zólyomi nyereségről és a gyalogság zendüléséről (Kecskemét, 1704. január 24.) Désházi (D.) Tolvay Ferenc Kecskeméten (kecskémét) kelt levelében értesíti Nógrád vármegyét, hogy a Dunavecsénél lévő sáncban (Vecsénél lévő Sánczbeli) az ellenséggel a következőképpen jártak. Alsónémediben (Némediberi) összegyűlt hozzávetőleg 6000 lovas és gyalogos {lovas, gyalog). Egy éjjel Dömsöd felől jöttek, s a sáncnál virradtak meg. Az ellenség hajnalban elhagyta a sáncot, s Tolvayék utánuk mentek, s körülbelül 2000 emberrel utolérték az ellenséget Dunavecse táján. Az ellenség az egymás mellé állított szekerek mögül tüzelt. Megérkezett a jászságiakkal együtt 1500 fős gyalogság, akiket félhold formában állíttatott föl, a gácsi 1 pár tarackot 200 lépéssel a gyalogság elé küldte. A tarackokhoz 10 legényt rendelt, amelyek már a 70