Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)

47/c. II. Rákóczi Ferenc levele az őt ért jogtalanságokról (Munkács, 1703. június 7.) - 48. Tolvay Ferenc levele Nógrád vármegyéhez a dunavecsei ütközetről, a zólyomi nyereségről és a gyalogság zendüléséről (Kecskemét, 1704. január 24.)

szekérről való levételük után 3 németet leterítettek. Miután ezt látta az ellenség, egy dobos (dobos) futott feléjük kegyelemért, őt követte egy fehér zászlós legény, akiket a háta mögé küldött, a többit pedig tovább lőtték. A németek közül nem is maradt csak 38-39 fő, de azok is jobbára megsebesültek. A németek között volt báró Volfgang Josaphat Kreutz vezérőrnagy, Eszék parancsnoka (kreiszk vigiliarum generalis praefectus commendans Eszékiensis; Ö excellentiáját; generalis), akit a következő napon fognak elindítani II. Rákóczi Ferenchez* (kegyelmes fejedelem urunkhoz; kegyelmes urunk; méltóságos fejedelemhez). Soltról az egész lovasságot Dunaföldvárra (Földvárra) vezényelték, Tolvayt pedig 5 gyalogos és 1 lovas zászlóval, zsákmányolt munícióval, 6 ágyúval, 8 forgó tarackkal, lőporral és gránátokkal Szalkszentmártonra (Szalk Sz. Mártonra). Krentz vezérőrnagy véleményét két nap alatt megismerte, aki szerint, ha két hónap alatt a magyarok nem kötnek békét, akkor a császáriak (austriai háznak) segítséget fognak kapni ellenük, például a brandenburgiak 12 regimentet fognak küldeni, Tolvay azonban nem bízik abban, hogy az I. Lipóttal* (ö felségének) kötött békét meg fogják tartani. A nyereségből származó marhákat elküldi Nógrád vármegyébe, hogy ott osszák ki a falvakban, amivel a legényeket ösztönözhetnék a harcra. Tolvay a maga családját is a vármegye figyelmébe ajánlja. A rácok menekülnek, Bajáról is elmentek, s a Duna két oldalán Eszék felé Horvátországig terjed ki a fejedelem hatalma. Tolvayék is tovább mennek, ha már nem havazik, s megérkezik a parancs is. írt volna Radvánszky (Radvanszky) Jánosnak és Sréter Jánosnak (uraiméknak ö kegyelmeknek) is, de nem ért rá, ezért kéri a vármegyét, hogy orvosolják azt a sérelmét, hogy a zólyomi nyereségüket a divényi hadnagy (divinyi hadnagy) másokkal együtt felélte. Ui.: Ez ügyben már írt Radvánszkynak, és Király Andrással (uram) küldött levelet gróf Bercsényi Miklós* generálisnak (méltóságos generálisnak) is. Kéri a vármegyét, hogyha a fejedelemhez akarnak írni ez ügyben, akkor mellékeljenek egy Tolvay nevében írt levelet. Felzendült a gyalogság, nagyobb része elhagyta Tolvay seregét, mert hetesek voltak. NML XIV-3. C-5/5. 73-75. Magyar és latin nyelvű irat. A levelet 1704. február 8-án Divényben (Divin) egy lónyabányai (Lonyabanyensem) ember kézbesítette. Részlegesen közli: Szirácsik, 2004. 94-95. 71