Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
csak úgy tudták fenntartani, hogy az 1851- ben esedékes adót és a pap járandóságainak fedezésére kivetett adókat a hatóságok segédlete mellett hajtották be a losonci, füleki és sztregovai kerületekben lakó zsidóktól. (Ez azt is mutatja, hogy a hitközség szinte az egész észak-nógrádi rész zsidóságát a maga kebelében tudta.) Ilyen körülmények között egészen 1851-ig állandó rabbit se tarthattak. A rabbinusi teendőket úgynevezett vándor- és rövid időre megtelepedő talmudisták látták el. Ez az állapot azonban mindinkább tarthatatlanná vált, és „végső erőfeszítések árán" 1851-ben rendszeresítettek egy rabbi állást. (A hitközség irattárát tanulmányozók arra a következtetésre jutottak az 1930-as években - mára ezek az iratok elenyésztek -, hogy már 1848- ban is lehetett a losonci hitközségnek rabbija, éspedig Högyész Moshe személyében, aki a szabadságharc leverése után bevonuló osztrák-orosz csapatoktól sokat szenvedett ismert magyar érzelmei miatt. Állítólag az oroszok el is hurcolták.) Az első rabbi, akiről a feljegyzések is megemlékeznek, Goldzieher M. H. volt, Goldzieher Ignácnak, a világhírű magyar orientalistának nagybátyja. 1851-ben választották meg rabbivá. Úgy látszik, hogy érdeklődése erősen a világi tudományok felé terelődött, nem volt elég konzervatív a losonci ortodoxok szemében. Hét évi rab- biskodása alatt állandóak voltak a belvi- szályok. Az intrikák következtében 1858 végén végre is távoznia kellett. Utódja az ortodoxok nyomására Singer Jakab lett, aki ellen viszont túlzott konzervativizmusa miatt a haladó szellemű hitközségi tagok foglaltak állást. A hitközség az ötvenes évek szabadabb atmoszférájában egyre népesedett, és a 60-as évek elején elhatározták, hogy új zsinagógát emelnek. 1862-ben végre olyan összeg felett rendelkeztek, amely lehetővé tette a terv valóra váltását. Tetemes, 23.000 aranyforintnyi költséggel felépítették az akkori igények szerinti díszes és szép, mór stílusú templomot. A templom építéséig a haladó szellemű tagok kerültek túlsúlyba a hitközségben, akik nem tudták elfeledni a konzervatívoknak Goldzieher rabbi eltávolítását. A templomA Stemlicht-féle zománcüzem. építés és főleg az alapkőletétel alkalmával kirobbantak a régóta érlelődő ellentétek. A többségben levők „a haladás szellemében" odáig mentek, hogy a templomi alapkőleté- teli avatóbeszédet Braun Salamon putnoki rabbi magyar nyelven tartotta meg. Ezzel aztán végleg betelt a pohár. A hitközség több tagja nem lépte át többé az új templom küszöbét, és külön imaházban végezte ezután az istentiszteletet. Az ellentéteket tovább fokozták a kongresszusi események. 1868-ban, a végsőkig feszült ellenségeskedés atmoszférájában a konzervatívok jelentékeny csoportja kilépett a hitközségből és megalkotta az ortodox hitközséget, amely hivatalos elismerés hiányában az 1888. évi vallás- és közoktatásügyi minisztériumi rendelkezés folytán is csak mint imaegyesület működött, mégpedig a hitközség fennhatósága alatt. Csak 1920-ban, már a csehszlovák kormánytól nyert engedély alapján alkothatták meg önálló ortodox hitközségüket. Hivatalos kilépésük dátuma tehát csak innen számítható, bár „a lelki elzár263
