Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
kózás és különülés" már a templomavatás napjától kezdve külön közösségbe tömörítette őket. A kilépő ortodox hívők száma meglehetősen jelentékeny volt, a hatvanas évek elején sok nehézséget okozva a magára maradt hitközségnek. Tagszáma erősen apadt, ennek ellenére a nagyobb terheket vállalniuk kellett az anyahitközség tagjainak. Beruházásokra és intézmények létesítésére csak később kerülhetett sor, amikor az évek folyamán Losonc kereskedelmi és ipari központtá fejlődött, és ezzel párhuzamosan a hitközség tagjainak létszáma is megsokszorozódott. Míg 1860-ban, tehát a templomalapítás évében mindössze 120 adófizető tagja volt a hitközségnek, addig 1900-ban már 270.1920-ban 470,1932-ben pedig már több mint 600 adófizető tagja volt a losonci izraelita anyahitközségnek! 1878-ban végre a gyarapodás olyan méreteket öltött, hogy iskola létesítésére lehetett gondolniuk. A losonci izraelitáknak 1851-től 1864- ig csak magánjellegű népiskoláik voltak; a hitközség 1864-ben nyitott egy háromosztályos népiskolát, ebben három tanító és egy „munkatanítónő" működött és 120-140 tanuló tanult. A bérházban fenntartott intézmény azonban anyagi okokból kilenc év múlva feloszlott. 1873-1878-ig Frendenberg Antal tartott fenn a városban egy magántanodát. Végül 1881-ben eredményes megoldás született: a teljesen osztott osztályokkal működő hitközségi iskola ekkor új, saját épületbe költözhetett. Ebben öt tágas tanterem szolgálta az oktatást, udvarral és „tornatérrel". „Az iskola egyike a legjobban fölszerelteknek, el van látva tanszerekkel, könyvtárral eléggé bőven" - jegyzi meg az intézmény ismertetésekor Pacséri Károly monográfiája. Külön kiemeli, hogy a hitközség „a tanítókat is illendően díjazza", az izraelita nőegylet a szegény tanulókat ruházattal látja el. Főként a városi zsidóság gyermekei tanultak itt, de sokan a vidékiek közül is ide járatták gyermekeiket, mivel „a tanítás magyarul folyván, könnyen elsa264 A hitközség 1862-ben épült régi zsinagógája. Ennek helyére építették 1925-ben a jelenlegi impozáns épületet. játíthatják ezt a nyelvet" (otthon tehát inkább a jiddis vagy a német járhatta). A19. és 20. század fordulóján az iskolába általában kétszáz tanuló járt. Vallásra nézve mind izraelita volt, a nemzetiséget tekintve ekkor csak tíz-tizenegyen vallották magukat német, kb. húszán szlovák, míg a többiek magyar anyanyelvűnek. Rituális fürdője már 1885-ben volt a hitközségnek. 1890-ben külön házat vehettek a rabbi számára, 1925-ben pedig gyönyörű, modern, kupolás, monumentális templomot építettek az 1863-ban emelt templom helyett. Ez a zsinagóga már teljes mértékben reprezentálja a losonci hitközség jelentőségét. Az épületet Baumhorn Lipót, a szegedi és liptószent- mikósi templomok tervezője tervezte. A hitközség elnökei - az 1930-as évek kö
