Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
A zsidó közösség vallási vezetője a rabbi. Szécsényben 1764-ből ismert név szerint az első rabbi, s 1944-ig tizenháromról tudunk. Év A rabbi neve 1764 Baruch Bemát 1766 Lebel Simon 1767 Bernárd rabbi 1770-1778 Baruch Benedek 1786 Pinckes Benedek 1800 eleje Bánét Ezekiel 1815 után Büchler Fáik 1844-1845 Kálmán rabbi 1852-1867 Schück Dávid 1867-1891 Müller Náthán 1891-1933 Müller Salamon 1909 Hoffmann Dávid 1934-1944 Fischer Herman Az 1848-49. évi szabadságharcban számos zsidó értelmiségi és kispolgár vett részt. A forradalmi kormány ezt a magatartást 1849 nyarán a zsidóság emancipációját kimondó törvénnyel honorálta, amelyet a Habsburgok nem ismertek el. Az 1867. évi kiegyezés után kapta meg a zsidóság az aktív és a passzív választójogot, s a lehetőséget mindennemű közhivatal betöltésére. 1868-ban a magyar királyi kormány hívta egybe az izraelita hitfelekezet képviselőinek egyetemes gyűlését, azaz kongresszusát. A cél az volt, hogy az izraelita hitfelekezet autonóm testületté legyen, mint a keresztény egyházak, és ezen autonómia keretében önmaga rendezze az ország izraelita polgárainak hitéleti és iskoláztatásai ügyeit az ország állami és társadalmi viszonyának megfelelően. A kongresszus hatására azonban a magyarországi zsidóság szervezetileg három ágra szakadt: kongresszusi (neológ), ortodox és ún. status quo ante (megmaradtak a kongresszus előtti jogállapotban). A szakadás legtöbb helyen komoly ellentétté változott. így volt ez Szécsény esetében 318 is. A vita odáig fajult, hogy a hitközség két fe- lekezetre oszlott: ortodoxra és új-kongresszu- sira. Ebből kifolyólag 1872-ben árverésre került a zsinagóga épülete. A zsinagóga tulajdoni joga és kizárólagos birtoklása a nyilvános árverés folytán a neológ irányzatra szállott, viszont a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium távirati rendeletet adott ki, „hogy a szé- csényi orthodox felekezethez tartozó izraeliták, az elárverezett sinagógában, az isteni tiszteletet végezhessék". Források hiányában nincs bővebb ismeretünk a további fejleményekről. A vita véglegesen 1898-1900 között záródott le, az ekkor tartott közgyűléseken ugyanis így határoztak: „A Szécsény nagyközségben és a szécsényi közigazgatási járáshoz beosztott községekben állandóan letelepedett izraeliták egy izraelita hitközséget képeznek, melyek czíme 'Szécsényi aut. orth. izr. Hitközség' és melynek székhelye Szécsény nagyközség". Újabb szabályzatukat 1932-ben alkották meg, amit 1933- ban hagyott jóvá a VKM. Az 1898-ban tartott közgyűlésnek volt még egy emlékezetes határozata, miszerint „a zsidó templomban ezentúl tilos a német hitszónoklat, s hogy a rabbi kizárólag csak magyar prédikácziót tarthat". A híradás megjegyzi továbbá, hogy „Magyarország összes orthodox hitközsége között a szécsényi az első, mely a templomból a német hitszónoklatot egyszer s mindenkorra kitiltotta." Egyébként a leírtak maradéktalan teljesítése nem minden esetben történt meg, erről többször cikkeztek a korabeli hírlapok. A hitközségi élet szervezeti keretek között zajlott. Hasonlóan más felekezethez és polgári szerveződésekhez, létrehozták a különböző célok és érdekek védelmére egyesületeiket: Szécsényi Chevra Kadischa Egylet (Szent Egylet) (1881,1889,1892,1917), Szécsényi Izraelita Betegsegélyező Egylet (1890), Nagy-Szé- csényi Jótékonyczélú Izraelita Leányegylet (1904). A felsoroltak 1944-ig működtek.
