Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
18. századi sírkövek a balassagyarmati, műemlékké nyilvánított zsidó temetóból. 44 Alispáni iktatószáma: 9145. 45 A Magyar Zsidó Levéltár gyűjteményében őrzött, Czilczer György- gyel felvett DEGOB-jegyzókönyv szerint a zsidó tanács tagjai voltak: Lázár Mihály elnök, Sándor Dezső és Pál, dr. Hajdú Ferenc, Léván Imre és Weltner Jakab (3550. számú jegyzőkönyv), valamint saját vallomása szerint - munkaszolgálatra viteléig - Büchler Jenő. Később, talán az időközbeni sorozások miatt másik zsidó tanács alakult, amelyben Jónás Emil, Czilczer György, Deutsch József és Révész Márton szerepeltek. NML XXV. 91/1946., Büchler Jenő vallomása az Eördögh László rendőrkapitány elleni népbírósági perben. - Az idézett DEGOB-jegy- zőkönyvek mindegyikét a Magyar Zsidó Levéltár őrzi. 46 Népbírósági per Eördögh László rendőrtanácsos ellen: Eördögh László, Vannay Béla, Czilczer György, Fleischer Andor vallomása; Óriás 30 jus 2-ai értekezleten megbeszéltekre: az alispáni hivatalban a következő napon iktatták a helybéli, azaz balassagyarmati polgármester „zsidók lakhelyének kijelölése" tárgyában írott beadványát.44 Vannay Béla gettórendelkezését, amelyben egy kisebb és egy nagyobb zárt terület elhatárolását jelenti be, május 4-ei dátummal hozta a Nógrádi Hírlap legközelebbi száma. (►13.) A gettók kijelölésének folyamata, a figyelembe vett szempontok és a zsidó tanács szerepe jól nyomon követhető a későbbi népbírósági perek tanúvallomásainak, valamint a polgármester Belügyminisztérium számára készített május 13-ai jelentésének segítségével. (►14.) Vannay városi tisztviselőket, emellett a balassagyarmati rendőrkapitányság és az általa kinevezett zsidó tanács (azaz a „Zsidók Elhatárolt Területének Tanácsa") vezetőit45 is bevonta az elkülönítendő városrészek helyének meghatározásába: a nagy gettó kijelölésére kisebb tanácskozást szervezett saját hivatalában. A helyszínre kiküldött két városházi tisztviselőt, valamint egy rendőrtisztet, nevezetesen Eördögh László rendőrkapitányt, majd az ő jelentésük alapján, a zsidó tanáccsal való „hosszas alkudozás után... piros ceruzával kijelölte a térképen a gettó területét". Jelentése szerint mindenekelőtt azt vette figyelembe, hogy mely területeken él a legtöbb zsidó, vagyis mely utcák azok, amelyekből a legkevesebb keresztényt szükségeltetne kimozdítani. Eleve kizárta a város „legegészségesebb és leg- különb épületeit", a túlnyomórészt keresztények által lakott utcákat, valamint azokat a városrészeket, ahol állattartó kisgazdák éltek. A kézenfekvő megoldást, az „ősi gettó" területét, vagyis a zsidók által lakott Thököly és Hunyadi utcákat választotta végül a nagygettó magjául, döntésének helyességét azzal is igazolva, hogy ebbe a „szennyes, fertőzött, polos- kás és tetves" városrészbe egyébként sem lennének hajlandók keresztények költözni. A források egyöntetűen arról számolnak be, hogy csak valamivel a nagygettó kijelölése után derült ki: a nyugat-nógrádi járások zsidóságát is a városban helyezik majd el. A zsidó tanács néhány tagja, valószínűsíthetően Lázár Mihály elnök, Sándor Dezső, Fleischer Andor, valamint Czilczer György kereste meg a polgármestert a gettó kibővítése érdekében. A vidékről érkezők számára azt követően jelölték ki a kisgettó területét az Ipoly-part közelében, „a város legegészségtelenebb helyén", hogy abba, mint közbiz- tonságilag aggályosnak tartott döntésbe a rendőrkapitány beleegyezett.46 Az eddigiekkel ellentétben alig tudunk valamit a kisterenyei és a szécsényi gettók kijelölésének körülményei-
