Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás
40 Hídváry István interjúja G. A.- nével. 41 Hídváry István interjúja Sz. A.- nével. 42 Úgy tűnik, a szegedi csendőrkerülettől eltérően (avagy a tiltások ellenére) rizst is bevihettek magukkal a gyűjtőtáborba. 43 Hídváry István interjúja K. J.- nével. 44 Czilczer Györggyel felvett DE- GOB-jegyzókönyv (3550. szám). 45 Schenk Erzsébettel felvett DE- GOB-jegyzőkönyv (3551. szám). 16 Klein Szerénnel felvett DEGOB- jegyzőkönyv (220. szám). Fent: A szécsényi Ungár Kató és Tibor 1936-ban. Lent: Büchler József kőbánya- és cserépvállalat tulajdonos kastélya Benczúrfalván az 1930-as években. 110 e agyon, vagy elvisznek-e valahova, vagy mi lesz velünk" - idézi fel egy túlélő.40 Eleget téve Jaross belügyminiszter kívánságának, a lehető legkisebb, gyakorlatilag zéró költséggel oldották meg a táborlakók élelmezését. „Mindenki evett, amit hozott, aztán meg elfogyott és nem volt" - magyarázza egyikük.41 Nagy tiszteletnek örvendett a gyerekek szemében, aki főzéssel foglalatoskodott: „Volt a Glauscher ügyvédné, Glauscher Samuné, a Kassai soron volt az irodájuk, ők is meghaltak, mindenki. Ő előteremtett valahonnan egy kon- dért, és elkezdett abban babgulyást főzni, aztán meg, már ki tudja? Azt ettük egy pár napig, aztán meg mindenki evett, amit tudott... Csak erre emlékszem, a Glauscherné-féle babra. Sóletra. Másra nem emlékszem. Hogy valaha ettünk is volna, erre nem emlékszem. Erre konkrétan emlékszem, hogy kondérba a Glausher Samuné főzött, előttem van az egész alakja, mert ahogy főzött, olyan fontos lett nekünk, hogy uram isten, ez most olyan fontosat csinál, hogy együnk." A táborlakók egy raktárost neveztek ki maguk közül, akinek a főznivaló kiadása volt a feladata. „Összegyűjtötték, amit mi bevittünk. Zsákokban volt a rizs,42 gríz, amit bevittünk mi. Kondérokban főztek az udvaron. Összeálltak csoportok, és úgy főztek kondérokban. És annyit csak-, amit elfogyasztottak, mert különben mindent megettek a patkányok."43 A balassagyarmati Nyírjespuszta két, egymással szemközt lévő dohányszárító pajtájában is csak a magukkal cipelt élelemből gazdálkodhattak a beszállítottak. A táborban azonban egyáltalán nem gyújthattak tüzet, „konyhalehetőség nem is volt".44 Vízért kilométereket gyalogoltak az állatitatókig,45 s megaláztatásaikat fokozta a szedett-vedett, teljesen nyitott
