Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás
latrina is. A pajtákat csendőrök őrizték, akiket időnként a németek ellenőriztek. „Az első napokban itt a csendőrlegénység durva volt, később azonban a gettó parancsnoka, egy Tamássy nevű csendőr főhadnagy, az itteni csendőrszárny parancsnoka segítségével nem engedte, hogy a csendőrség komiszkodjék, úgyhogy két-három nap múlva a bánásmód nagyon megjavult - mondja a zsidó tanács egyik tagja, Czilczer György - A német Gestapo kijött ellenőrizni a gettót, véletlenül én kalauzoltam őket, én voltam a tolmácsuk, fel voltak háborodva azon, hogyan vannak a zsidók itt elhelyezve. Ők utasították a hatóságot a latrinák elkülönítésére, konyha és betegszoba felállítására. Ennek dacára a zsidóság ott is fegyelmezett volt, és - mondhatni - még jókedvét sem vesztette el. Az utolsó percig nem tudtuk, hogy mit akarnak velünk, hová visznek bennünket." Salgótarjánnal ellentétben itt nem szűntek meg a vallatások, és akárcsak a gettóból, innen is naponta vitték mezőgazdasági munkára az arra alkalmasnak mutatkozókat. (►43.) Az illéspusztaiak utólag a zsúfoltságot tartották a legelviselhetetlenebbnek: „Négy napon át tartózkodtunk Illés- pusztán, ezen idő alatt csak ülve lehetett aludni, kibírhatatlan volt a zsúfoltság." - mondja egyikük. Konyhájuk ellenben - emlékeik szerint - volt.46 A Szécsényből elhurcoltakat az éltette, hogy szenvedéseiknek (a megalázó motozásoknak, a kényszerű mezei ingyenmunkának, az éhezésnek) hamarosan vége szakad. Izgatottan, bizakodva, roppant naivan várták, mikor mennek már végre „arra a 'végleges' helyre, amiről óráról órára újabb hírek keringtek". (►44.) Senki nem hitte hát, hogy néhány nap múlva egy jobbra, illetve balra mutató pálca ítéli őket életre vagy halálra? InFent: A szécsényi Ulmer család gyermekei 1930-ban. Lent: Salgótarjáni zsidó lakásbelső a család hölgy tagjaival. 111