Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története

Dokumentumok (38.) Az alispán a gettóba zárt zsidó munkaerő mezőgazda­ságban való foglalkoztatásáról tájékoztatja a három megyei város polgármesterét, illetve a salgótarjáni és szécsényi fő­szolgabírót. Balassagyarmat, 1944. május 23. A magyar királyi 672. számú Honvéd Munkavezető Törzsparancs­noksággal olyan hivatalos megállapodást kötöttem, hogy a mezőgaz­dasági munkáshiányra való tekintettel a vármegye területén Balas­sagyarmaton, Salgótarjánban, Losoncon, Kisterenyén és Szécsény- ben alkotott gettókból mezőgazdasági munkára alkalmas zsidókat engedünk ki a következő feltételek mellett: A megnevezett munkavezető törzs katonai megbízottat küld ki a gettó helyére, aki érintkezésbe lépve úgy a rendőrkapitánysággal, mint a város polgármesterével, illetve a járás főszolgabírójával, mint rendőrhatósággal, közbiztonsági közeg kíséretében maga megy be a gettóba, és maga sorozza a mezőgazdasági munkára alkalmas férfiakat és nőket. 15 főnél kisebb csoport nem adható ki. A csoportot a katonai megbí­zott névjegyzék ellenében veszi át, és katonai fedezet alatt maga kí­sérteti el. A zsidók által keresett munkabért a munkavezető törzs küldi a get­tó szerint illetékes helyi hatósághoz, mely viszont a gettó zsidó ve­zetőségéhez továbbítja. A munkáscsoport eltávozásához, miután az katonai kísérettel törté­nik, utazási igazolványra nincsen szükség. A zsidó munkáscsoportok élelmezéséről a munkahely gondoskodik, tehát a gettóból a munkások élelmet csak az utazás tartamára vihet­nek magukkal. Ezt a rendelkezésemet egyébként minden illetékes hatósághoz szóbe­lileg is közöltem, tehát úgy a szóbeli megbeszéléshez, mint jelen ren- deletemhez kell alkalmazkodni. Balassagyarmat, 1944. május hó 23-án alispán (NML IV. 454. 10384/1944.) (39.) A losonci Hidasi József a deportálástól való megmene­külésére emlékezik Június 2-án édesapámat is behívták valamilyen ürügy alatt az isko­laépületbe. Ahogy megérkezett, mindjárt kihallgatásra vitték az egyik tanterembe az épület közepe táján. Nem ő volt az első, ezért már a legrosszabbra is felkészült. A szokásos módszerekkel - először barátságosan, azután egyre erőszakosabban, arcátlanabbul - érdek­90

Next

/
Oldalképek
Tartalom