Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
1. Hunyadi utca 10. sz[ám], zsidó iskola kapuján, 2. Thököly utca 11. sz[ám], városi óvoda kapuján, 3. Thököly utca 4. sz[ám], tanácsi iroda előszobája, 4. Zsák utca 2. sz[ám] alatti ház kapuján. 20. Amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá esik, kihágást követ el, és a rendelet alapján 100 (egyszáz) pengőig terjedhető pénz- büntetéssel, azonkívül internálással büntetendő az, aki a rendelet 1-19. pontjaiban foglalt rendelkezéseket be nem tartja vagy megszegi. E rendeletbe ütköző kihágás felett első fokon a magyar királyi rendőrség balassagyarmati kapitányságának vezetője vagy helyettese, illetve a belügyminiszter által a rendőri büntetőbíráskodással megbízott tisztviselő, másodfokon a m[agyar] kir[ályi] rendőrség vidéki főkapitánya, harmadfokon pedig a belügyminiszter bíráskodik. E rendelet a kihirdetést követő 24 óra elteltével lép életbe. Balassagyarmat, 1944. május 13. A kapitányság vezetője: Dr. Eördögh László s. k. magyar királyi rendőrtanácsos (Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja, 1944. május 25., 1-2. p., illetve Nógrádi Hírlap, 1944. május 20., 2. p.) (25.) Somogyi Magda visszaemlékezése a szécsényi gettó rendszabályzatára Elkezdődött tehát megpróbáltatásaink újabb szakasza: a gettóélet. Szigorú rendszabályok határozták meg a napi programunkat. Ha jól emlékszem, délelőtt 10-től délután 6-ig volt szabad elhagyni a gettó területét. Ezt az időt a felnőttek elsősorban élelemszerzésre használták, és megpróbáltak híreket szerezni, a nem zsidó kapcsolatokat ápolni (már amennyire a gyűlölet, a megfélemlítés és más objektív összetevők lehetővé tették azt), szóval valami módon kitömi a rács mögül. A rács majdnem szó szerint értendő, ugyanis egyre-másra érkeztek az újabb parancsok. Ilyen volt például, hogy palánkot kellett építenünk a gettó köré. Máig sem találok más magyarázatot a palánkra, mint a megaláztatás egyik formájára a számtalan közül, talán így jobban hasonlítottunk a karámba terelt állatokhoz. (Palánk nélkül sem mertünk kilépni tiltott időben a gettóból.) A fiatalok napközben a szűkre szabott helyen, a kis utcán sétálgattak, beszélgettek, próbáltak élni úgy, ahogy a tizenévesek: találkozzanak egymással, nevetgéljenek, „szórakozzanak". A hatóság újabb szigorú rendszabályokkal hamarosan ezt is megszüntette. Az összekötő gettóparancsnok, László doktor közölte a szülőkkel, hogy a zsidók ne lófráljanak az utcákon, ne csináljanak zsivajt, hanem húzódjanak be a házaikba. Behúzódtunk tehát, és jobb híján újabb sárga csillagokat varrtunk, 72
