Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története

Zsidó házalókönyv a 19. század végéről. Tulajdonosa, a balassagyarmati Princz Adolf, rövidáruival a megyét járva kereste kenyerét. A túloldalon Ungár Béla cipő-, ruha- és divatáruházának plakátja.

az oltalom nélküli tehetetlenségbe, az illúziók nélküli kiszolgáltatottságba, az értelmetlenségbe. Megjöttünk, kicsomagoltunk, megágyaztunk (az ágyakról nekünk kellett gondoskodni), ott álltunk, nem tudva, hogy most mit tegyünk. Mi, gyerekek, a sakktábla mellett ültünk vagy könyveket böngésztünk. Az asszonyok eltűntek a konyhában, hogy ott rendet teremtsenek és valami ennivalót készítsenek. Megkezdődött egy végtelenül bizonytalan „élet", nem tudva, mit hoz a következő óra. A rádióhallgatást megtiltották, csakúgy mindennemű kapcsolatot a külvilággal. Minden kérdésünkre közölték, hogy ez csak egy ideiglenes intézkedés. Szorongással tekintettünk az épülő sivár deszkakerítésre. A deszkákat szorosan egymás mellé illesztették, hogy a kitekintést lehetetlenné tegyék. Minket nem telepítettek át, minket fogságba vetettek. Ez a gettó nem valódi gettó volt a szó történelmi értelmében, hanem egy közönséges internálótábor. Kiábrándultság, közöny uralkodott, sokan sejtették, hogy a beállott állapot egy éjjel alatt bármilyen „végmegoldást" lehetővé tesz.

(Hidasi József: Egy tizennégy éves losonci diák emlékezik. Kézirat, 2004. 11. p.)