Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
kott a faluban. A név szerint ismertek: Schneider Dávid, Farkas Kún, Marczalszki József, Lezer Schneller, Mendi Schneller, Kun Jakab, Smidl Sámuel, Lezi Lázár, Mark Kun, Szenik Izsák, Farkas Ecsét, Smilo Gabriel, Spiler Jakab, Ferencz Lőrinc és Hoffenreich Jakab. Ekkor a zsidóság egy része kereskedőként, illetve mesteremberként kereste kenyerét, a másik része viszont zsellér vagy házat- lan zsellér jogállású volt. A 18. század végére tehetjük az ortodox hitközség megalakulását és a templom felépülését. Az 1809. évi Rumiféle lexikon már tud a zsinagógáról, ami a II. világháború alatt súlyosan megsérült. A Fáy utca torkolatában álló romos templomot az 1950-es években bontották le. Egyetlen dokumentum, egy 1854-es panaszlevél szól arról, hogy a hitközség iskolát tartott fenn. Ebben egy mohorai tanítvány a könyvei és a derékalja árát kéri Goldner izraelita tanítótól. A későbbiekben nincs adat az iskola működéséről, a legvalószínűbb, hogy a szügyiek a szomszédos balassagyarmati iskolát látogatták. Szügy a környékbeli zsidóság központja volt, élén a kerületi rabbi állt. A rabbi helyettese vezette az anyakönyvezést. 1846-ban nem kevesebb, mint tizenhét község tartozott a szügyi zsidó hitközséghez: Diós- jenó, Horpács, Borsosberény, Csesztve, Mohora, Magyarnándor, Herencsény, Csitár, Iliny, Nógrádmarcal, Cserhátsurány, Cserhát- haláp, Bakó (ma Csesztve része), Nagyoroszi, Dejtár, Patak, végül Ersekvadkert. Ez a központi szerepkör a szabadságharc után gondot is okozott a szügyi hitközségnek, mert a filiák zsidósága 1850-ben nem akart hozzájárulni a rabbi és a sakter fizetéséhez. A szügyi izraelita elöljáróság - Slézinger Ábrahám, Szénig Izsák, Leopold Sámuel, Vig Ignác - levélben kérte a főszolgabírót, hogy a „100 évtől divatozott szokás és gyakorlat szerint" utasítsa a filiákat a fizetésre. Ez annál is inkább fontos volt ekkor, mert a szügyi rabbit Balassagyarmaton választották meg, az új rabbi kinevezéséhez pedig szükség lett volna az anyagiak biztosítására. Úgy látszik, a rabbi kinevezése megoldódott, mert 1854-ben Ungar Jakab szügyi rabbiként írta alá Arenstein Simon végrendeletét. Ungar Jakab több mint három évtizedig maradt a szügyi zsidóság rabbija, utóda az 1880-as években May Áron Li- pót volt. Az 1830-as években elsősorban a Prónay- és Szerémy-bir- tokon éltek Szügy zsidói. Ez az az időszak, amikor számuk rohamosan csökkeni kezdett: egy 1848-as összeírás már csak huszonhárom családról (kilencven- egy) fő tudott. Ekkor foglalkozás tekintetében volt köztük hat kocsmáros, négy boltos, mészáros, varga, pék, rongykereskedő, serfőző, rabbi, szabó, házaló, mézkereskedő és pálinkafőző. A fennmaradt anyakönyvek alapján az 1858-1896 közötti időszak családjai a következők voltak: Friedmann, Schlesinger, Kohn, Weis, Goldner, Lengyel, Ledrer, Steiner, Tauber, Drechsler, Kraus, Illofski, Ungar, Schwartz, Farkas, Frenk, Elfer, Feldmann, Benedek, Neumann, Schmidel, Ostreich, Abrham, Behm. A dualizmus kori szügyi zsidóság foglalkozási megoszlása széles skálán mozgott. Voltak közöttük gazdálkodók, bérlők, kiskereskedők, házalók, kocs- márosok, mészárosok, de kis számban voltak iparosok (szabók) is. A közösség létszáma a következőképpen alakult: 1771: 42, 1785: 150, 1826: 417, 1840: 301,1848: 92,1880: 41,1910: 24,1920: 23,1930: 32 fő. Az 1941-es népszámlálás adati szerint Sírkő a szügyi izraelita temetőben.
