Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
Szügyön harminckilenc izraelita lakott, keresztény vallásra tért zsidók nem éltek a településen. 1938-ban a szügyi főrabbi Fischer Géza volt, akinek a főispán 150 pengő segélyt utalt ki. 1944-ben a szügyi ortodox anyahitközség lélekszáma kilencvenhárom főt tett ki. Elnöke Frank Sándor kereskedő, rabbija nem volt, az anyakönyvek vezetését Fischer H. Ervin látta el. Egy felekezeti egyesülete, a Chevra Kadisa, vagyis a temetkezési egylete működött tizenkét taggal. A szügyi zsidóság tragédiája 1944 júniusában teljesedett be. Előbb a balassagyarmati gettóba kényszerítették őket, ahonnan június közepén szállították el a környékbeli falvak zsidóságával együtt. A szügyi jegyző 1945. szeptember 26-án kelt jelentésében a következő családok deportálását igazolta: Fränk Sándor, akivel további öt családtagját vitték el. Üzlettel rendelkezett, vegyeskereskedő volt, de egy tehenet is tartott. Lakóháza négy szobából és egy üzlethelyiségből állt. Családjából az 1945. év végéig gyermekei tértek vissza: László (33), Pál (36), Ferenc (19) és Róza (24 évesen). Elfer Gyulát egy családtagjával (vélhetően feleségével) gettósították. Ők két lakószobás házban éltek. Foglalkozását nem ismerjük. Lebovics Ignác és hét hozzátartozója kicsiny, egyszobás házban élt, amelyben üzlet- helyiségük is helyet kapott. A család azelőtt egy üszőt tartott, talán hizlalásra. Az év végéig csak a családfő érkezett haza. Később 6 adta meg meggyilkolt családtagjainak adatait a YVI-nek. Kürti Ábrahám másodmagával vonult a balassagyarmati gettóba. Házában két szoba és a vegyeskereskedés kapott helyet. 800 négyszögöles beltelke, egy szekere és egy lova volt elhurcolása előtt. Szeverényi Ferenc is gettóba vonult három családtagjával együtt, s az év végéig egyikük sem érkezett vissza. Kétszobás háza, a vegyeskereskedés üzlethelységével egyetemben, üresen állt. Özv. Brünner Dávidné és három hozzátartozója még szintén ismeretlen helyen tartózkodott 1945 novemberének végén. Lakóházukban két szoba és egy konyha volt. Steiner Sándor és három vele élő családtagja szintén távol voltak. Szobakonyhás lakása arról vall, hogy nem tartoztak a jómódúak közé. A jegyzői jelentés összesen harminc személy elhurcolásáról tudósított. Az 1949. évi nép- számlálás mindössze egyetlen izraelitát talált a faluban. Az ismertté vált áldozatok közül a Szeverényi családot a YVI adatközlője balassagyarmatiként, illetőleg patvarciként tüntette fel. Mi - főként a szügyi jegyző közlése alapján - úgy véljük, hogy állandó lakhelyük Szügyben lehetett, s az említett településekhez csak egyéb módon kötődhettek. Elfer Béla, Elfer Gyula, Frank Khava, Frank Sándor, Lebovics Frida Sejna, Lebovics Ábrahám József, Lebovics Frida Bracha, Lebovics Ignácné *N. Fáni, Lebovics Izrael Simon, Lebovics Mirjam Khana, Szeverényi Ferenc/Mein Irén, Szeverényi Ferencné *Klein Irén, Szeverényi Györgyi, Szeverényi Zsuzsanna Forrás: Hausel Sándor: Szügy története. Szügy, 2001. 202-206.; Vallási adatok 44.; NML V. 229.1. 663/1945. 325 Sírkő a szügyi izraelita temetőben