Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
jegyző által jelzett létszámot. Az anyakönyve- zetteket egyetlen áldozattal, a YVI adatbázisában szereplő Walner Fülöppel egészítettük ki, megjegyezve, hogy a helynév-azonosítási problémák miatt elképzelhető, hogy őt esetleg máshol érte a gettósítás. A felkutatott negyven név két dolgot mindenképp jelez. Részben azt, hogy a nógrádi közösség csaknem egésze áldozata lett a holocaustnak. 1945 végéig csupán Kiszner Ármin két fiát, Benőt és Miksát, valamint Kohn Béla lányait, Elvirát és Editet jelzik a források biztos visszatérőként, azonban már őket sem nógrádi lakosokként (a Kiszner fiúk Vácon, a Kohn lányok Diósjenón laktak. Kérdés, hogy így volt-e ez már a deportálások előtt is). Az anyakönyvezetek között nem szerepel Grosz Aladár Fülöp neve, holott 1945 végén még távollévőként tüntették fel (valószínűleg 6 a későbbiek során visszatért, ám lehetséges, hogy 1949 áprilisában - a többi családtag anyakönyvezésekor - még reménykedtek a munka- szolgálatból való visszatértében). A magas áldozati lélekszám másik magyarázata, hogy a háború utolsó évében több családtag is érkezhetett különböző okokból a településre. A legfeltűnőbb ez a Kiszner család esetében. A jegyző 1945-ben Kiszner Ármin családját öttagúként tartotta számon, a halotti anyakönyv szerint azonban a család eleve nyolc főből állt, és ideszámolhatjuk még Berkovics Jenónét, valamint Blumenthál Dávidnét is, akik szintén Kiszner lányok voltak. A következő negyven áldozat neve vált ismertté Nógrád községben: Berkovics Jenóné *Kiszner Aranka, Blumenthal Dávidné *Kiszner Eleonóra, Grósz A. Fülöpné *Komfeld Mária, Grósz Ágnes Sarolta, Grósz Aladár Fülöp/Komfeld Mária, Grósz József, Kiszner Ármin *Steiner Margit, Kiszner Ármin/Steiner Margit, Kiszner Blanka, Kiszner Ernő, Kiszner Éva, Kiszner Már286 ton, Kiszner Miklós, Kiszner Rózsa, Kohn Béla/Kohn Gizella, Kohn Béláné *Kohn Gizella, Kohn Dezsó/Paskesz Gizella, Kohn Dezsőné *Paskesz Gizella, Kohn Emil/Ker- tész Irén, Kohn Emilné *Kertész Irén, Kohn Ernesztina, Kohn Éva, Kohn Géza, Kohn László, Kohn Miklós, Kohn Miklós, Kohn Rozália, Kohn Sándor, Kohn Sándor *Weix- ler Mária, Kohn Zsigmondné *Barok Paula, Neuhauser Bernát *Kohn Irma, Neuhauser Bernát/Kohn Irma, Neuhauser László, Neuhauser Róbert, Sámuel László, Sámuel Mór- né *Schlesniger Etel, Sámuel Ödön/Dorn Lina, Sámuel Rezső/Schweitzer Margit, Sámuel Tamás, Walner Fülöp/N. Jozefa Forrás: Vallási adatok II. 34.; NML V. 322. 1. 2986/1942. Nógrádercel A községben már körülbelül a 18. század közepétől laktak zsidók. A legrégibb családok a Blumenthálok és a Mühlrádok voltak, amelyek leszármazottjai a holocaustig vittek meghatározó szerepet a községi és a hitközségi életben. Blumenthál Jakab - a Zsidó Lexikon „magántudósként" említi - még a hitközség alapítása előtt, 1870-ben létesített itt jesivát, amelynek húsz hallgatója volt. A berceli zsidók egészen 1871-ig a szomszédos Becske hitközséghez tartoztak. 1871- ben külön hitközségbe tömörültek, amelyet azonban a sziráki kongresszusi anyakönyvi kerülethez csatoltak, kiváltva ezzel a berceliek tiltakozását. Hosszas harcok után sikerült autonómiát nyerniük, és önálló ortodox anyakönyvi kerületet alapítaniuk. Az első elöljárók Blumenthál József, Mühlrád Adolf és Már- kusz Ábrahám voltak. Rövid időn belül a közösség annyira megerősödött, hogy 1875-ben már templomot építettek, és megalapították a Chevra Kadisát.
