Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól

született, 6 és családja azonban a háború időszakában már valószínűleg nem tartóz­kodott a településen. Talán a kisterenyei Kun családdal állhatott rokonságban. Mun­kaszolgálatosként halt meg 1943-ban, nevét mindazonáltal - jobb megoldás híján - itt tüntetjük fel: Kun Zoltán Forrás: 1941. népsz. Nézsa A 606 lakosú Nézsa községben három izrae­litát írtak össze 1941-ben. A faluban egy hosszú évtizedek óta itt éló család képvisel­te az izraelita felekezetet. Bischitz Jakab még Balassagyarmaton született, 1866-ban, apjá­nál tanulta ki a kereskedő szakmát, majd 1894-ben nyitotta meg vegyeskereskedését Nézsán. Hosszú időn át volt községi képvi­selő. A háborúban a nógrádi székhelyű 16-os honvéd gyalogezrednél szolgált, és az olasz fronton dúló harcokban vett részt. Felesége családnevéből következtetve Nógrádsápról nősülhetett. (Nejét Rainer Fáninak hívták, akinek elóneve megegyezik egyetlen ismert fiuk, Ferenc feleségének nevével, aki sápi születésű volt.) A deportálást - a községi jegyző 1945-ös jelentése szerint - a Bischitz család három tagja élte meg. Közülük csak a fiú, Bischitz Ferenc, és felesége, Reiner Jolán sorsáról tu­dunk. Őket „1944. május 1-jén Nézsáról Ke­szegre, majd onnan Balassagyarmatra a get­tóba hurcolták" - fogalmaz a halotti anya­könyvezésükhöz kiadott községi bizonyít­vány 1947-ben. A két áldozat neve: Bischitz Ferenc, Bischitz Ferencné *Reiner Jolán Forrás: 1941. népsz.; NML V. 313. 2. 439/1947.; NML XXI. 14. 2. 933/1945. Nézsán élt „Bischitz Ferenc kereskedő 1897-ben, Nézsán szüle­tett. Iskolái elvégzése után a kereskedői pályára lé­pett. 1935-ben lett önálló kereskedő. A világháború­ban az olasz és román fronton harcolt. Felesége: Reiner Jolán." Nógrád Az egykor népes zsidóközösség múltjáról csak kevés adattal rendelkezünk. A falu lélek- száma 1880 és 1941 között másfélezerről 1811 főre nőtt, az izraeliták lélekszáma pedig a kö­vetkezőképpen alakult: 1880: 44, 1890: 49, 1900: 57, 1910: 45, 1920: 38, 1930:34, 1941: 41 fő. Az itteni zsidók közül senki sem rendelke­zett nagyobb földbirtokkal, az 1942. évi 15. te. végrehajtásához özv. Sámuel Mórné 50 kh-as birtoktestét vették igénybe, részben kisbérie­tekké alakítva. Foglalkozásukat tekintve főként kereske­dőket találunk a közösségben (az áldozatok között pl. Grósz Aladár Fülöp, Kiszner Ár­min, Kohn Béla, Kohn Dezső és Sámuel Rezső élt ebből), de 1944-ben akadt közöttük rab­binövendék (Kiszner Ernő), mészáros (Kohn Emil) és órássegéd is (Neuhauser Bernát). A községi jegyző 1945-ben kelt jelentése szerint a községből a következő családokat deportálták: özv. Sámuel Mórnét négy, özv. Kohn Zsigmondnét, Kohn Emilt két, Neu­hauser Bernátot három, Kohn Dezsőt öt, Kiszner Ármint négy, özv. Kohn Sándornét egy, Kohn Bélát öt, Grosz Fülöpöt három csa­ládtagjával. Ez összesen harminchat lélek. Az áldozatok majd mindegyikét utólago­san anyakönyvezték a világégés után. Szá­muk harminckilenc fő, azaz meghaladják a 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom