Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
taberki, Pusztaszécsénke, Rád, Rétság, Romhány, Szátok, Szendehely, Szente és Tolmács is. (Később az anyakönyvi kerület központja Ersekvadkertre került.) A nagyoroszi hitközség lélekszáma 1929- ben 132 főre tehető, az adófizető családok száma 14-re rúgott. (Ez utóbbi csak Nagyoroszi községre vonatkozik.) Foglalkozásukat tekintve túlnyomórészt kereskedők voltak. Az első világháborúban részt vevő zsidók közül hárman hunytak el a harctereken. A hitközség 1929. évi vezetősége a következő volt: Lőrinc Izsák rabbi, Kiszner Mór elnök, Berger Bernát pénztárnok, Bischitz Ármin jegyző. 1933 után Polák Zakariás lett a hitközség lelkésze. Sátoraljaújhelyen született 1909-ben, a rabbiképzőt a balassagyarmati, paksi és az újhelyi rabbinál végezte. Vezetése alatt működött a nagyoroszi jesiva is. 1944-ben az érsekvadkerti anyahitközség rabbija, nem tudható, mikor, mi okból került át a szomszédos településre. Lakása Nagyorosziban maradhatott, hisz az áldozatok között öt gyermekével is találkozhatunk, akiket a YVI adatlapjait kitöltő kuzin, Izrael, következetesen orosziaknak tüntetett fel. A hitközség tevékenységének a zsidók elhurcolása vetett végett Nagyorosziban, azóta csak a temető őrzi nyomát az egykor virágzó közösségnek. Az 1941. évi népszámlálás a község 2199 lakója között már csupán 61 zsidó jelenlétét mutatta ki. Az 1944 tavaszán a Központi Zsidó Tanács utasítására elkészített jelentésnek nem találtuk nyomát. Ennek oka vagy a fokozott represszió lehetett (a községben erős nyilas szervezet volt: Szálasi Ferenc már mozgalma születésekor, 1933 őszén bajtársi találkozón vett részt a faluban), amely a faluban nagyszámban élő baloldali építőipari szakegylet tagjai mellett vélhetően a zsidókra is kiterjedt, és/vagy a fokozott bevonultatások, esetleg az elköltözések. Nem tudjuk pontos okát, de a jelentős kö284 zösség egyetlen volt tagjának halálát sem anyakönyvezték a háború után. Emléktábla sem őrzi nevüket, s a község mai vezetői sem válaszoltak levelünkre. Elvesztek a helyi jegy- zóség 1947 előtti iratai is, így csak a YVI adatbázisára támaszkodhattunk az áldozatok nevének feltárásakor. Az ismertté vált huszonnégy áldozat neve: Ádler Ernó/N. Ilonka, Berger Bernát/ Kolman Berta, Berger Bernátné *Kolman Berta, Bilitzer Ernő, Friedmann József, Glück Seindel, Lichtman Béla, Lichtman Éva, Lichtman László, Lichtman Magda, Lichtman Nándor/Berger Dóra, Lichtman Nán- dorné *Berger Dóra, Mandelovics Lipót, Pol- lák Dávid Jehuda, Pollák Eliézer, Pollák Ji- chak, Pollák Moshe Khaim, Pollák Tova, Steinberg Barna, Steinberg Frida, Steinberg Klára, Steinberg Móricné *Kolman Regina, Steinberg Vera, Weinberger Jenő Forrás: Végh József: Zsidó iskola Nagyorosziban. Oroszi Híradó, 1998. október. Helytörténeti sorok; Zsidó Lexikon 634.; Pacséri 195-196.; Erdős István: Nagyoroszi. Salgótarján, 1998.136.; 1941. népsz. Nagyorosziban élt „Lichtmann Nándor vegyeskereskedő. Hajdúhad- házon, 1903-ban született, a bőrkereskedő szakmában szabadult fel 1921-ben. 5 éven át volt segéd, majd Nyírbátorban és Nyírbaktán önálló lett. 1928-ban jött Nagyorosziba, ahol 1934-ben létesítette üzletét. Az izraelita hitközség elnöke, a járási hitközség pénztárosa, a sportegylet számvizsgáló bizottságának elnöke. Neje: Berger Dóra." Nemti Az 1941-es népszámlálás nem talált izraelitát a községben. A YVI adatbázisa ismerteti Kun Zoltán adatait, aki Nemtiben, 1913-ban
