Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
mann György és István esetében csak a születés helyét ismerjük, kétséges, hogy lakhelyük Erdőkürtön volt-e még a háborús évek alatt. Az ismertté vált áldozatok nevei: Eisler Ágnes, Eisler Ferencné *Sternfeld Borbála, Eisler György, Eisler Vilmos, Neumann György, dr., Neumann István, Rosenberg Sándorné, Sternfeld László/Sternfeld Berta, Sternfeld Samuné, özv. *Deutsch Berta Forrás: 1941. népsz. Erdotarcsa A községben 1941-ben összesen 981 lakos élt, s közülük mindössze hatan voltak izraeliták, egy fő pedig megkereszteltként is a zsidótörvények hatálya alá tartozott. Az áldozatok nevét Gazsó Árpád körjegyző értesítéséből vettük: Az „Erdotarcsa községben lévő ravatalozó falán található emléktábla a településről elhurcolt zsidó áldozatokról" az alábbi neveket tartalmazza: Gerő Józsefné, özv. *Schlézinger Hanni, Farkas Józsefné, özv. *Gerő Jolán, Forsner Ernóné *Menczelesz Etelka, Forsner Margit, Forsner Ilona Forrás: 1941. népsz; adatközlő: Gazsó Árpád körjegyző. Érsekvadkert A zsidók Vadkerten kezdetben a Zichy család tulajdonában lévő Szentlőrincpusztán telepedtek meg. Első említésük 1802-ből való, számuk az 1860-as évektől szaporodott meg. A legtöbben 1880-ban éltek a faluban, ekkor százhúsz izraelitát számláltak össze. A 20. század első négy évtizedében a hitközség mindössze tíz családból állt. A közösség létszáma a következőképpen alakult: 1840: 13, 1880: 97, 1910: 63, 1920: 59, 1930: 57. 1941- ben 56 (1,5%) izraelita vallású és 3 (0,1%) keresztény vallású érsekvadkerti lakosra vonatkoztak a zsidótörvények. (Az áldozatok között a következő római katolikus zsidókat találjuk: Érsek (Fisher) Nándorné *Berkovics Márta, Fischer Ágnes Katalin és Fischer Péter János. A helyi zsidóság autonóm ortodox izraelita hitközséget alkotott, melynek alapítólevelét 1872-ben hagyták jóvá. A településen zsinagóga nem, csak imaház volt. Külön temetője volt a közösségnek a falu déli kijáratánál, azt megelőzően Szűcs község izraelita sírkertjébe temetkeztek. A vadkerti zsidók családi kapcsolatai messzi tájakra nyúltak. Adatunk van például arra, hogy Fischer Jeant, aki Érsekvad- kerten, 1869-ben született, a franciaországi Drancyból deportálták Auschwitzba, ahol meggyilkolták (YVI). A településen élő Fischer József 1926-ban így írt a lakosság vallásosságáról: „A zsidóság ragaszkodik hitéhez. Szorgalmasan látogatják a kis imaházat. A szombatot megtartják. Hagyományszerűen őrködnek hitük ezredéves szabályainak betartása felett. Mégis meg kell állapítanom, hogy a fiúk már nem veszik olyan szigorúan a vallási szabályokat, mint apáik tették... A felekezetek között az egyetértés teljes. Megbecsülik egymást, mint ember az embert... nem hagyható ehelyütt megemlítés nélkül az a jóságos harmóniát keltő munka, amellyel Bakos kanonok munkálkodott mindig a felekezeti béke megteremtésén." (Bakos János kormányfőtanácsos, esztergomi kanonok 1905-1934-ig volt a község plébánosa.) A hitközség működtette a Betegsegélyező és Temetkezési Egyletet (Chevra Kadisa), melynek alapszabályát 1888-ban fogadták 239
