Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Lágerlélet. Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései
meghalt, annak valamilyen rongyát, hogy legyen rajtam valami. Voltak a szelektálások, körbe kellett menni meztelenül. Középen ült Mengele, ott álltak a lágerinek, mi meg jártunk körülöttük. Körbe kellett menni, volt egy lovaglópálcája, és akire rámutatott, annak ki kellett lépni, mert nem felelt meg. Azok mentek a gázba, és akik munkaképesek voltak, azok fönnmaradtak. Több ilyen szelektáláson estünk át. Ez azért volt számunkra izgalmas, mert mi ketten voltunk anyámmal, és attól féltünk, hogy elválasztanak bennünket, és akkor vége mindennek. Úgyhogy ez számunkra sohasem volt egy izgalommentes esemény. No, az utolsó szelektáláson, augusztusban sikerült, hogy úgy szelektáljanak, hogy munkára vigyenek Ravensbrückbe. Ez azt jelentette, hogy а В lágerból elvittek egy olyanba, ami tiszta kő volt, és volt egy sor latrina, amiből bugyogott a hasmenés két barakk között, odasütött a nap, képzelheti... A többiek szóltak, hogy ne menjünk oda. Négyezer ember volt ott összezsúfolva guggolva, ülve, állva. Itt töltöttük az éjszakát, az agyagban ültünk vagy álltunk. No, ez valami pokoli volt. Augusztus végén átvittek a C lágerbe, ott töltöttünk egy éjszakát a szabad ég alatt, még mindig nem dőlt el, hogy gázba megyünk-e vagy dolgozni, még nem volt meg a szerelvény. Úgy döntöttek, még egy szelektálás lesz. Mi, tarjániak, természetesen vigyáztunk egymásra. Köztünk volt egy nagyon jó barátnőm, G. Ilike, aki nagyon gyenge, rendkívül gyenge fizikumú volt. Tizenkilenc éves volt akkor, de csak tizenhárom évesnek nézett ki. Nagyon szép, gyönyörű gyerek volt. Ekkor már nem kint az udvaron, hanem bent a teremben szelektált Mengele, és Ilit kidobta a gázba indulók közé, így mi kívülre kerültünk, Ili pedig benn maradt L. Verával 164 együtt. De Vera még két kört csinált, és úgy mellbe vágta a szlovák biokovát, hogy az fájdalmában ar- rébbállt, és Vera az üresen hagyott helyén kiugrott, így menekült meg szegény. Rettenetesen odavoltunk. 30x30-as, négyszögletes ablakok voltak jó magasan ezen a barakkon, ahol a szelektálás történt. A rohangálásban nem figyeltek oda, mi betörtük az egyiket és felálltunk egymás kezére. Én álltam fel és bekiabáltam Ilinek: Ide gyere! Odajött meztelenül - akiket a gázba küldtek, azokkal levetették az „elegáns" daróc, zsákszerű ruhát -, és felugrott az ablakig. Azt hiszem, még egyszer nem tudná megcsinálni. Én aztán a többiek segítségével kihúztam, végig a kitört üvegen, meztelenül. Csurom vér lett, de így megmenekült. Még azon az éjjelen elindult velünk a vonat Ravensbrückbe. Ott bejutottunk a láger belső részébe, ahol egy udvarszerűség volt. Sokan voltunk ott, négyezren legalább, és nem jutottunk tovább, mert nem tudtak befogadni a lágerbe. Nem is barakkok voltak, hanem ponyva nagyságú gömbölyű sátrak, de azok is tele voltak. Azt hiszem, közeledett a front, és nem volt hová vinni bennünket, szóval akkor olyan zűr volt a németeknél, ami az 6 jólszervezettségükre nem volt jellemző. Két napig vártunk egy fekete salakkal felszórt udvaron, ott álltunk két napig, reggeltől estig. Mikor már nem bírtunk állni, mindenki leült, és aztán ott feküdtünk le. Hogy rövid legyek, ez a salak két nap múlva úgy beleette magát az egész testünkbe, arcunkba, hogy csak a szemünk és a fogunk látszott, és nem ismertük meg egymást. Kopaszok voltunk, akkor újra lekopaszítottak, valami irtózatosan néztünk ki. A mellettünk lévő barakkban, blokkban német prostituáltak voltak, homoszexuálisok, akiket ezért tartottak ott, ezek nem zsidók voltak, ezek belopakodtak oda és csinálták a dolgaikat. Olyan szörnyű két na* Mármint* m «гею« m.. л Lövi Vilmosné Irén Fülek
