Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Lágerlélet. Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései
lányok részére, a munkások legnagyobb része ugyanis 15 és 30 év közötti korban volt, bár akadtak közöttük 50-en felüliek is, kb. 40-50 asszony. Ezek közül többen kijártak dolgozni, de a legnagyobb részük a lágerben belső munkával foglalkozott. Reggel 5-kor volt ébresztő, 6 órakor a felsorakozó, Уг 7-7-kor értek a munkahelyre, a munkaidő 8 óra volt, félórai ebédidővel. A távolabb dolgozóknak autón vitték az ebédet, ezek a Ruhr folyó partján a Hollandiából és Belgiumból érkező cementet és téglát rakták ki a hajókból. Az itt dolgozók között igen gyakori volt a nap által okozott égési seb lábon, kézen, sokaknak a nyakán és arcán is. A sebek vitaminhiány következtében nagyon nehezen gyógyultak, és bizony voltak olyanok is, akiknél fél évig is eltartott a gyógykezelés. Az ellátás: munkába menet előtt keserű, üres feketekávé, délben egy leves, mely egyszer grütze volt krumplival, máskor káposzta krumplival, vasárnaponként tésztaleves krumplival. Este kaptuk meg a kenyéradagot, mely napi 50 dkg volt, hozzá margarin, szalámi vagy egy evőkanál lekvár, vagy cukor, sajt, esetleg marhahúskonzerv. Ezt felváltva kaptuk naponta. Előfordult, hogy ezenfelül esténként héjában főtt burgonyát is kaptunk, személyenként öt darabot. A betegek részére kezdetben a déli zupa helyett fele tejben, fele vízben főtt darát adtak, ezt azonban később beszüntették. Az egészségügyi viszonyok, összehasonlítva a többi lágerével, kielégítőnek voltak mondhatók, nálunk sem itt, sem később, Sömmerdában járványok nem léptek fel. Rüh és furunkulózis [kelés], dacára a nagy felügyeletnek, kezelésnek és tisztálkodási lehetőségnek, mégis nagy számban volt. Tetvesek csak elvétve akadtak, ez ellen két ízben történt teljes fertőtlenítés. Flekktífuszos az egész esztendő alatt egy esetben sem fordult elő. Öt tífuszesetünk volt, ezek idejében elhelyezhetők voltak a gel- senkircheni Marie Hospitalban, és ennek az öt tífuszosnak eltávolítása, valamint a láger fertőtlenítése után több tífuszeset nem is fordult elő. Az öt közül kettő a kórházban meghalt, három pedig egészségesen hazatért. A civil lakosságtól teljesen el voltunk zárva, azonban a munkahelyen belga, holland, francia munkásokkal a lányok együtt dolgoztak, akiktől többször kaptak élelmiszert, zsebkendőt, fejkendőt, szappant, néha meg egy-egy üveg sört. A munkahelyen a felügyeletet Todt- munkások gyakorolták, akik közül a legtöbben barátságosan viselkedtek velünk szemben, de akik nyíltan kimutatták szimpátiájukat, azoknak kellemetlenségük volt, mert SA- alakulatok is voltak, akik nagyon figyelték a lakosság velünk szembeni magatartását. Ott- tartózkodásunk harmadik hetében SS-nóket kaptunk felügyel őkül a Wehrmacht-katonák mellé. Összesen négy felügyelőnő volt és száz férfi, az utóbbiak száma állandóan apadt, a nőké emelkedett, úgyhogy mire Gelsen- kirchenból elkerültünk, húsz nő és ötven férfi felügyelőnk volt. Gelsenkirchenben, még július hónapban egy szülésünk is volt a lágerben. Maga a szülés ugyan nem a lágerben folyt le, mert az ottani viszonyok között, fehérnemű stb. hiányában nem is lehetett volna lefolytatni. A parancsnok bevitette a kórházba, ahonnan a szülő nőt gyermekével együtt tíz nap múlva visz- szaengedték hozzánk. Az újszülött nagyon fejletlen, koraszülött gyerek volt, táplálékot nagyon keservesen tudtunk a szerencsétlennek nyújtani, vizes anyatejet hol kapott, hol nem. Egy Todt-előmunkás meglátta a gyereket, egy reggel a sátor előtt kis csomagot találtunk, amelyben két tejesüveg, három cucli, két 151-npj:» спот nvjvat DETAILS OF VICTIM Victim's . First name: Y mother - Maiden name/nec: HaÁs Laci Balassagyarmat
