Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás
aki már a beszállásnál haldoklóit, mással agyvérzés végzett az úton. Akadt olyan is, aki a vonaton adott életet gyermekének, hogy aztán egy-két nap múlva a biztos halál várjon rá, vagy mindkettőjükre .25 Miután a nyírjesi transzport egymás nyomában haladó szerelvényeit Aszódnál összekapcsolták, Miskolc felé indultak tovább. (►47.) Kiállásaik közül a kassai maradt számukra leginkább emlékezetes. A csendőrök - egy utolsó motozás után - itt adták át őket a németeknek, akik többek szerint aztán „emberségesebben" bántak velük, mint a magyarok. „Kassán a csendőrök nem akartak tőlünk minden emlék nélkül megválni, ezért még a legutolsó kis értéket is képviselő darabjainkat elrabolták. így pl. nekem még megvolt akkor a télikabátom (nem tudom, hogyan kerülte el eddig figyelmüket), ezt az egyik csendőr, mert rajta ültem, úgy tépte ki alólam, hogy az egyik társamnak kellett engem megfogni, hogy kabátommal együtt ki ne essek a vonatból. 'Jaj, de jó lesz ez a kabát a feleségemnek, nagyon könnyű!' Még akadt egypár öngyújtó, villanylámpa, ceruza, cigaretta, ezt mind elvitték a csendőrök. A kofferokat is újból átkutatták, azon ürügy alatt, hogy cigarettát keresnek, de ha ezt nem találtak, jó volt a zsebkendő, törülköző, pipereszappan, kölnivíz stb. is" - emlékszik az egyik vagon parancsnoka, dr. Schenk Erzsébet.26Úgy tűnik, a németek nyájas hazugságait hálásabban vették, mint az őket teljes bizonytalanságban tartó, pénzéhes magyar csendőrök társaságát: „A németek útközben igen rendesen bántak velünk. A magyarok semmit sem árultak el utunk végcéljáról, ezzel szemben a németek azzal biztattak, hogy NémetorAz enyhülést hozó bethleni konszolidációt követően, különösen a harmincas évek végétől minden addiginál erősebbé vált a zsidóellenesség. Az egymást követő zsidótörvények pedig egyre nehezebbé tették, majd teljesen ellehetetlenítették a nógrádi zsidóság életét is. A korábban inkább az asszimilációs hajlam és igény jeleként értelmezhető kike- resztelkedések egyre inkább a kényszer, később a menekvés, a félelem megnyilvánulásai lettek. A túloldali képen kikeresztelkedett zsidó nő lel- készi bizonyítványa látható. Mások az ország elhagyása mellett döntöttek. A fenti képen balassagyarmati alijázók (kivándorlók) egy Palesztina felé tartó hajó fedélzetén 1934 októberében. A lenti képen Horváth Sándor, Nógrád vármegye alispánja. Hor- váthot 1927-ben választották Balassagyarmat polgármesterévé, majd 1939-ben megyei alispánná. Nóg- rádban az 6 irányításával, közreműködésével hajtották végre a zsidótörvényeket, majd 1944-ben a gettósítást és a deportálást. Hivatalát a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta. A háborút követően hamarosan bekövetkezett haláláig, állítólag Csehszlovákiában élt.
