Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás

len helyre. A fölkészülésre viszont csak harmincpercnyi időt adhatnak. „Megható humanitással" gondoskodtak rólunk, amint az a későbbiekből is kiderült.

Összecsomagoltunk, és néhány óráig kerülgettük a tizenegy darab hátizsákot, botladoztunk közöttük, aztán mindent visszaraktunk a helyére, mert az ingerültség kiapadhatatlan forrása lett az iszonyatos helyszűke, ahol már a felnőttek sem tudták fegyelmezni magukat, nemhogy a lakásban élő két kicsi gyerek. Azt hiszem, június 6-án történt, a nap nem biztos, csak az időpont, hogy hajnali 4 órakor riasztották a gettót. Elérkezett az indulás ideje. Harminc perc alatt kellett felöltözni, elkészülni, hátizsákokba rakni az engedélyezett holmikat, kitenni az udvarra és ágyneművel együtt kimenni a lakásból. Az ajtót lepecsételték, többé nem volt szabad oda belépni. Összecsomagoltunk tehát harminc perc alatt, a két kicsit is felöltöztettük. Honnan volt annyi önfegyelme a hét és tízéves gyerekeknek, hogy egyetlen zokszó nélkül keltek föl, öltöztek, készülődtek? Honnan volt apámnak annyi ereje és ideje, hogy mindnyájunk hátizsákját bekötözte, anyámnak, hogy megnézze, nem felejtettünk-e ki valamit? Reggelit készített, kávét, kenyeret, majd kimentünk az udvarra. Miután lepecsételték a lakást és bármelyik pillanatban parancsot kaphattunk az indulásra, anyám a gyorsforralón megfőzött két tojást, hogy az üveg lekváron kívül még más élelmünk is legyen az útra. Több ennivalónk akkor már nem volt.

Fél öttől a szabad ég alatt járkáltunk, üldögéltünk batyuba kötött ágyneműinken, és vártuk az indulás pillanatát. Az iskolaudvar megtelt gyerekekkel, a kicsik felélénkültek, a felnőttek egyre fáradtabbak lettek. Órákig nem történt semmi, leszámítva, hogy

Fent: A Berger család úrilaka Kókút- pusztán. Alatta: A szécsényi Klein Arnold és családja 1942-ben. Lent: Igazi különlegességnek számított a megyében a Polacsek Vilmos által szerkesztett és kiadott salgótarjáni divatlap. A havonként megjelenő Parisiana bemutatta a legújabb modelleket, a hozzájuk tartozó szabásmintákat pedig a család üzletében árusították.

107