Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

A vármegyének azonban nem csupán az említett fának a szállítását kellett megoldania. A fejedelem több alkalommal például különféle természetbeni, vagy bizonyos személyek szállítására kötelezte a vármegyét. Az ország szükségletének orvoslására 1703. december 22-én (6.) Nógrád vármegye feladatává tette 2356 kő só Zólyomba szállítását, aminek érdekében KisHont kerületet is kérte, hogy azt mielőbb a Nógrád vármegyei Vámosfalvára vitesse. A fejedelem utasította a vármegyét, hogy ügyeljen az említett só Vámosfalvára történő vitelére, ott rakassa át a sót a saját szekereire, valamint a szállítmány mellé biztosokat állítva fuvaroztassa Zólyomba az ottani adószedőhöz, Zolnay Zsigmondhoz. A fejedelem 1704. május 18-án (26.) elrendelte 4000 kenyér, 600 köböl liszt, 60 kila zab, 100 vágni való marha késedelem nélküli szállítását 50 szekér segítségével. A nógrádiaknak azonban nemcsak élelmiszert kellett fuvarozniuk. A rácok visszaszorítása érdekében a fejedelem elrendelte Hatvan megerősítését, amihez szükséges sánckarókat és gyalog szekereseket kellett küldeni az 1703. december 24-ei határozat (7.) szerint. II. Rákóczi Ferenc értesítette Nógrád vármegyét (41.) 1704. november 28-án, hogy Kassáról lőszert fognak szállítani, amihez a vármegyének kellett biztosítani 90 szekeret és 116 pár igavonó marhát. Mielőtt a vármegyét felkereste volna a szállítást irányító tiszt, a vármegyének rendelkeznie kellett arról, hogy a másik vármegyéből jövő szekereket és igavonó marhákat fölváltsa a sajátjaival, s a következő vármegyéig vitesse tovább a lőszert. A fejedelem 1705. január 9-én utasította (48.) Nógrád vármegyét, hogy állítsa ki a hadműveletekhez szükséges negyven lovas kocsit, s azokat küldje Érsekújvárhoz egy hadbiztos kíséretében. Munkács várának elfoglalása után az ott lévő németek a hozzájuk rendelt kísérőkkel átvonultak Nógrád vármegyén is. Rákóczi 1704. február 26án (12.) felszólította az érintett vármegyéket, hogy a határaikon belül biztosítsák a kísérőket és a szállítás feltételeit, vagyis hatvan szekeret, s mindegyikhez négy-négy ökröt, amelyekhez még hatvan pár ökröt is adjanak. A Kis-Hont kerületiek a németeket Losoncig kísérték, Nógrád vármegye pedig Losoncnál váltotta fel őket, és a németeket egészen Ipolyságig vitette, ahonnan Nagy-Hont vármegye biztosította a továbbiakban a kíséretet. A németek elszállásolását és élelmezését tekintve a melléjük rendelt biztos utasításait kellett követni. A fejedelem megparancsolta Nógrád vármegyének azt is, hogy Galgaguta táján legyen a hadbiztosságnak váltó helye, hogy Heves és Külső-Szolnok vármegyéknek ne kelljen Balassagyarmatig fuvarozniuk. Az 1705. április 7én (53.) kelt levele május 4-én került a vármegye nemesi közgyűlése elé, ahol elhatározták, hogy válaszolnak a fejedelemnek. A galgagutai váltóhellyel kapcsolatosan az volt a kifogásuk, hogy a vármegye szélén lévő településen a fuvarozás lassúvá válna, ami nehezítené a szállítást, s más vármegyék sem váltottak a határaikon, valamint a hadbiztosság egyetértésével je33