Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

meséket is egyaránt érintő igen magas só árral sújtotta, ami oda vezetett, hogy az ország lakosai nem tudtak sót vásárolni, s a sóhiány halálhoz is vezetett. II. Rákóczi Ferenc hivatkozva a korábbi törvényes időre, a továbbiakban bárkinek megengedte a sóval való szabad kereskedést, ám az ország számára szükséges költségek fedezetének biztosítására a következő rendelkezésig a só árát a máramarosi sóbányában 50 dénárban, a szigeti kikötőn 55 dénárban határozta meg olyan módon, hogy az árba a harmincadot is beleszámította. A nemesnek, aki saját szükségletére szállított sót, nem kellett harmincadot fizetnie, aki viszont sóval akart kereskedni, annak a sóbányánál, vagy a szigeti kikötőn való vásárlást nyugtával kellett bizonyítania a harmincados tiszt előtt, akinek olyan elismervényt kellett adnia a harmincadláskor, amivel az országban szabadon lehetett szállítani a sót, illetve kereskedni vele. A fejedelem utasította továbbá a vármegyét, hogy a saját hatáskörében hirdesse ki a sóval való szabad kereskedést, a só árát és a só szállításának módjait. A december 15-ei nemesi közgyűlésen mindezt felolvasták, s utasították a szolgabírákat, hogy a járásaikban hirdessék ki a fejedelem parancsát. A hadi helyzet következtében lecsökkentek az ország jövedelmei, hiszen a kereskedés szokott módjai akadályokba ütköztek, a kincstári birtokok jövedelmeit a hadsereg élte fel, s az arany- és ezüstbányákból származó bevételek is leapadtak. A közjó érdekében, a pénzhiány és egyéb akadályok elhárítása végett II. Rákóczi Ferenc elhatározta, hogy egymillió rézpénzt veret, s kihirdeti a vármegyékben, a szabad királyi városokban annak használatát. A fejedelem kifejezte azon szándékát, hogy a bányákból, kereskedésből, kincstári birtokokból származó jövedelmeket igyekszik helyreállíttatni, azt követően pedig garantálta, hogy a rézpénzt Selmecbányán a jó pénz szokott árfolyamán át fogják váltani. Mindezt azzal indokolta, hogy ez az ország megmaradása érdekében történne, hiszen a haza lakosainak nagy része fegyvert fogott, az otthon maradottak pedig természetbeni és pénzadókkal lettek megterhelve, amely teher már az idegen német nemzet uralkodása alatt is sújtotta az országot, amit Rákóczi nem kívánt. Kérte a vármegyéket, hogy ez ügyben a véleményüket egy hét alatt juttassák el hozzá, mivel egyetértésük nélkül, az ország törvényei ellenében nem kívánt cselekedni. II. Rákóczi Ferenc 1704. április 20-án kelt levele (24.) az április 28-ai nemesi közgyűlés elé került, amikor Kis-Hont kerület Nógrád vármegyének írt levelében a rézpénz bevezetésének elfogadását javasolta. A nemesi közgyűlés kinyilvánította, hogy a fejedelem tervével egyetért, amennyiben más vármegyék is elfogadják azt, s ha fellépnek a spekulánsok ellen. A rézpénzt azonban bevezetése után nem mindenhol fogadták el, amint arról a közgyűlés is tanácskozott július 14-én. II. Rákóczi Ferenc Soltnál, 1704. június 12-én kelt levelében (29.) tudatta, hogy mivel a rézpénz bevezetésével a vármegyék és szabad királyi városok 38