Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)
Bevezetés
és a Kékkői járásokból 24-24 zsoldost küldtek el, további 21 zsoldost vezényeltek a táborba a mustrát követően. Összesen tehát ekkor a vármegye 159 zsoldost adott. A vitézek élén az első században Bárányi Ferenc alezredes, Labancz Mihály alhadnagy állt, míg a másiknál hadnagy volt Kiss Péter, s alhadnagy Bálás János. A sereg zászlótartója Bodonyi János és Szabó István lett, míg strázsamesterként szolgált Pap Simon és Gergye István, miközben trombitásként Sipos János nevét tüntették föl. A nemesi felkelés két problémát vetett föl, egyfelől a fejedelem szerint a helyi nemesek igyekezték kivonni magukat valamilyen ürüggyel a személyes felkelés alól, másfelől a maguk helyett küldött zsoldosaik sem mindig feleltek meg a hadászat által támasztott követelményeknek. II. Rákóczi Ferenc 1704. április 11-én (20.) megállapította, hogy Nógrád vármegye tagjai közül sokan a nemesi felkelés alól magukat tisztségviselés és alkalmatlanság miatt kivonták, utasította ezért a vármegyét, hogy saját hatáskörében hozzon olyan intézkedést, hogy a tisztségviselésre, vagy alkalmatlanságra hivatkozók jelenjenek meg mihamarabb előtte, hogy elbírálja ügyüket. A parancs április 15-én került a nemesi közgyűlés elé, ahol azt megjegyzés nélkül olvasták föl. A fejedelem Egerben, 1705. március 4-én kelt válaszlevelét (50.) is megjegyzés nélkül hirdették ki március 20-án, amelyet azok ügyében küldött, akik addig még személyesen nem fogtak fegyvert. A fejedelem 1704. december 21-én (44.) keserűen állapította meg, hogy korábban a vármegye valamennyi rendje az igaz ügy érdekében szívesen állt hadba, ám a hadakozás kívánatos végéhez közeledtekor Nógrád vármegye nemességének buzgósága alábbhagyott, ha a fejedelmi táborban megjelentek is. Akadtak olyanok is, akik maguk helyett már korábban is harcoló zsoldosokat, vagy fegyverfogásra alkalmatlan, fegyvertelen gyerekeket küldtek, illetve magánhasznot hozó tisztségviselésre hivatkozva sem személyesen, sem zsoldos által nem fogtak fegyvert. A fejedelem úgy tapasztalta, hogy csak néhány szegény nemes sínylődött a zsoldosokkal a vármegye zászlója alatt. Azokat, akik tisztségviselés, alkalmatlanság miatt személy szerint nem foghattak fegyvert, birtokukhoz mérten kötelezte zsoldosok küldésére. A vármegyét utasította az ezerekből elszökött, a vármegyében bujkáló zsoldosok felkutatására, akiket a sokszori fejedelmi utasítás értelmében össze kellett volna gyűjteni, s a csapattestükhöz küldeni. 5, A hadsereg ellátása A hadsereg ellátását a vármegyék adójából kellett elsősorban megoldani. Az adó alapja ekkor a porta volt, ami miatt a porták számának szabályozása, illetve a kincstári kezelésbe került birtokok adózása nagyon lényeges kérdés volt. Nógrád vármegye 1703. december 10-ei közgyűlésén határozat született arról, hogy Szigyártó István aljegyzőt elküldik II. Rákóczi Ferenchez. Az 28
