Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

szállításával. A táborba vonulás előtt, március 18-án a Losonci és a Füleki járásból Losoncra, a Szécsényi és a Kékkői járásokból Szécsénybe kellett a katonákat irányítaniuk. Az intézkedésekről a fejedelmet, a vármegyében birtokos Vay Ádám udvari főkapitányt és Bercsényi Miklós generálist is értesítették. II. Rákóczi Ferenc 1705. július 17-én kelt levele (67.) augusztus 11-én került a vármegye nemesi közgyűlése elé, ahol ismertették a levél tartalmát. A fejedelem elrendelte, hogy a fegyvert nem fogókkal hosszabb eljárás nélkül fizettessék ki a nemesek és más lakosok hadi kárait, illetve minden szökevény katonát üldözzenek. A közgyűlésen utasították a szolgabírákat a parancs kihirdetésére, s megbízták a Losonci járásban Dubraviczky Pétert, Kovács Lőrincet, a Füleki járásban Ettre Miklóst és Komjáthy Ábrahámot, a Szécsényi járásban Holecz Mihályt és Kis Jánost, Harmos Pált és Ónody Ferencet, a Kékkői járásban Marsovszky Mihályt, Bobor Mihályt, Bodonyi Györgyöt és Szira Jánost, hogy a vármegye területén kutassák föl a szökevény katonákat. A vármegye augusztus 17-ei közgyűlésén elhatározták, hogy tudatják Vay Ádám udvari kapitánnyal, hogy Gács várába tizenhat szökevényt vitettek. A fejedelem az újabb levelét (68.) Feja János másodalispánnak címezte. Az augusztus 25-ei közgyűlés az alispán, a szolgabírák és más tisztségviselők, név szerint Feja János, Gyürky Ferenc, Litassy György, Koromzay János, Szigyártó István, Kanizsai Sándor, Szikszay János, Kis János és Losonc mezőváros jegyzője feladatává tette a parancs végrehajtását. A hadsereg demoralizálódása azonban nem csupán a szökésekben nyilvánult meg. A tisztek számos alkalommal tehettek volna panaszt arra, hogy a katonáik nem engedelmeskednek, sőt a solti sáncból elszökött hajdúkról is így írt Szegeden a fejedelem az 1704. augusztus 7-én kelt levelében (31.): „az melly hajdúkat az nemes vármegye táborunkban küldött volt, azok sok vitézlő tiszteinket mocskos szókkal illetvén". Egyébként is a harcok, a megpróbáltatások között élő katonák és civilek gyakorta káromkodhattak, amit a mélyen vallásos fejedelem nem nézett jó szemmel. II. Rákóczi Ferenc ezért kinyilvánította, hogy az igaz ügyet, amelyet Isten is segített, nem kívánja istentelenséggel folytatni, hanem inkább fel kíván azok ellen lépni, akik istentelen, feslett és káromkodó életet élnek. A haza törvénye és a kiadott parancs szerint a bűnösöket kemény megrovásban akarta részesíteni az igazságos hadakozás minél szerencsésebb kimenetele érdekében. Mindezek miatt a fejedelem utasította Nógrád vármegyét, szolgabírái hirdessék ki a katonáknak és a civileknek, hogy felhatalmazta a vármegyét a káromkodók, szitkozódok és átkozódók elfogásával az ország törvénye értelmében. A vármegye a bűnösöket először vesszőztesse meg, második alkalommal pálcával veresse meg, majd végül harmadszorra veresse agyon. II. Rákóczi Ferenc Soltnál, 1704. június 4-én kelt levele (28.) a június 23-ai nemesi közgyűlés elé került, de a jegyzőkönyvben tárgyalásának nincs nyoma. 24