Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

Az 1704. április 12-én kelt másik (22.) levelében utalt arra, hogy már több parancsában elrendelte, hogy a táborból elszökött, bujkáló katonákat űzzék vissza, de ezt a vármegye mindeddig nem hajtotta végre, ami miatt a fejedelem újból meghagyta, hogy a szökevényeket küldjék vissza a táboraikba. A parancs végrehajtása érdekében minden falu és város határában állíttassanak akasztófákat, amire a tisztek minden kegyelem nélkül nem csupán az elszökött katonákat, hanem a települések bíráit is akasztassák fel, ha nem engedelmeskednek a kiadott parancsnak. Az április 15-én tartott nemesi közgyűlésen mindezt megjegyzés nélkül hirdettek ki, ám a parancs végrehajtása nem lehetett teljes, hiszen Bercsényi Miklós még május 19-én is a szökött katonák visszaküldéséről rendelkezett. A második dunántúli hadjárat idején a vármegyei katonaság körében újból megfigyelhetővé vált a szökés jelensége. A fejedelem 1704. augusztus 7én (31.) utasította a vármegyét, hogy a szökevényeket kutassa fel, a zendülés kirobbantóit mások elrettentése végett büntesse meg, a megmaradt hajdúkat pedig egészítse ki olyan létszámra, amellyel a vármegye tartozik, s azokat küldje a solti sáncba. A fejedelem a további rendelkezéséig felszólította a vármegyét, hogy nevezzen ki alkalmas tisztet. A levelét augusztus 25-én tárgyalta a nemesi közgyűlés, ahol elrendelték, hogy a szolgabírák járjanak el a szökevények ügyében, s büntessék meg a felbujtókat, s elrettentés végett egyet közülük vigyenek a Gács várában lévő börtönbe, egy másikat pedig vasra verve a táborba. A fejedelem emlékeztette 1705. február 21-én (49.) Nógrád vármegyét a többször kiadott utasítására, amelyben megparancsolta Nógrád vármegyének, hogy a katonái közül elszökő tteket, kóborlókat, bujkálókat, tolvajokat kutassák fel, akiket kötelezzenek közmunkára és hadi szolgálatra. A parancs végrehajtása érdekében a fejedelem elküldte gróf Esterházy Antal generálist, akit azzal bízott meg, hogy az otthon maradt nemességet, a hazaszökött katonákat a fejedelem táborába gyűjtse, illetve gyűjtesse szigorú büntetés terhe alatt, továbbá sürgesse a hadsereg ellátásához szükséges élelmiszer behajtását, amit március 4-én megjegyzés nélkül ismertettek. A fejedelem Egerben, 1705. március 21-én kelt levele (52.) március 31-én került a vármegye nemesi közgyűlése elé, amikor kihirdették, hogy a szolgabírák és a nép más tisztségviselői a szökevény és az otthonrejtőzködő bármilyen rangú katonákat fogják el, és valamelyik vezérlő generálishoz, vagy a szomszédos várőrséghez vigyék, a parancs teljesítését elmulasztó vármegyei tisztségviselőket és a nép elöljáróit pedig az alispán büntesse meg. Az április 15-ei közgyűlésen tudatták, hogy a vármegye zászlója alatt alig harmincan maradtak a táborban. A fejedelem megrovásának elkerülése és a korábbi parancsok nem teljesítése végett a következőkről rendelkeztek. Megbízták a szolgabírókat a táborba nem vonult nemesség, s a Soltról és Érsekújvárról elszökött gyalogosok összegyűjtésével, az ellenállók Gács várába 23