Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

hoz, szólt az utasítás, hanem engednék, hogy otthon maradjanak, a fejedelem megrovását vonják magukra, ami miatt a települések ilyen tisztviselőit fogják el, s szállítsák a fejedelmi táborba, ahol akasszák fel őket. A fejedelem levele április 9-én került a nemesi közgyűlés elé, ahol a parancsot megjegyzés nélkül hirdették ki, jóllehet az ugyanakkor felolvasott másik fejedelmi levél (17.) tárgyalásakor Vattay Jánosra bízták az elszökött hajdúk ügyének kivizsgálását. Rákóczi 1704. április 8-án (19.) kelt leveléhez mellékelte kiáltványát, amely a Dunántúlról eloszlott hadak összegyűjtésére és visszaküldésére szólított fel. Utasította a vármegyét, hogy kiáltványát a saját hatáskörében járásonként éjjel-nappal hirdesse ki, és az erre a célra kiállított fegyveresekkel igyekezzen a benne foglalt parancsot végrehajtatni a fejedelem neheztelésének elkerülése érdekében. A fejedelem mellékelt kiáltványában rámutatott arra, hogy sokan nem gondolva a hadakozás céljára, a szabadság helyreállítására a táborból eloszlottak, amit az ellenség észrevéve a Károlyi Sándor vezénylete alatt lévő hadat a Dunántúlról átűzte a Duna innenső oldalára. A fejedelem az elszökött katonákat össze kívánta gyűjteni, hogy nagyobb erővel győzhesse le elsőként a rácokat. Mindezek miatt a fejedelem megparancsolta a vármegye településein lévő valamennyi tisztviselőnek és a lakosoknak, hogy a vármegyében bujkáló szökött katonákat keressék meg, és küldjék vissza a táborukba. Ha a vármegyék tisztviselői a parancs ellenére a szökevényeket nem keresnék meg, s összegyűjtve nem küldenék a fejedelem táborába az e célból fölállított fegyveresek által, hanem bujtatnák őket, akkor szigorú megrovásban részesüljenek, a települések előjárói pedig börtönbüntetést kapjanak. A továbbra is bujkáló katonákat elfogásuk után akasszák föl, s javaikat adják zsákmányként az e célból oda küldött hadaknak. Azokat is öljék meg, akik nem hirdetnék ki a kiáltványt. Az április 15-én tartott nemesi közgyűlés utasította a szolgabírákat, hogy saját járásaikban hirdessék ki a parancsot, s a szlovák anyanyelvű falvakban pedig szlovákul olvassák fel azt. Minderről tájékoztatták a fejedelmet. A fejedelem megparancsolta Nógrád vármegyének, hogy a Tolvay Ferenc irányítása alól elszökött gyalogosokat egy hét alatt gyűjtse össze, s a sereget állítsa helyre, valamint nevezzen ki olyan alkalmas tisztet is, aki alatt a katonaság megmarad, és tovább harcol. II. Rákóczi Ferenc Egerben, 1704. április 12-én kelt levelét (21.) az április 15-ei nemesi közgyűlésen olvasták fel, azt követően pedig beszámoltak arról, hogy Tolvay Ferenc kapitány helyére Gyürky Ferencet nevezték ki. Az első dunántúli hadjárat idején tehát a szökések miatt leváltották a kapitányt, a Zólyomnál győzelmet arató Tolvay Ferencet, aki egyébként pedagógusként, költőként, vármegyei közszolgálatot teljesítő nemesként is ismert volt kortársai körében.

1 1 Praznovszky, 1985. 263. 22