Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk I. 1703–1705 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 44. (Salgótarján, 2004)

Bevezetés

Noha a fejedelmi rendelkezést Nógrád vármegye közgyűlése november 19-én tárgyalta, csak a december 24-ei közgyűlésen határozták meg a felállítandó postaállomások helyét, működési feltételeit, amiről tájékoztatták a szomszédos vármegyéket és Szepessy János főpostamestert is. Ekkor Losoncon, Szécsényben, Ecsegen és Vámosfalván hoztak létre postaállomásokat. Az ecsegi postaállomáshoz két lovat és egy szolgát rendeltek, míg a másik három helyre négy-négy lovat és két-két szolgát. A lovaknak hetente egy mérő zabot, a szolgáknak pedig havonta 1 magyar forintot biztosítottak. Élükre Király Andrást nevezték ki postamesternek, aki a lovak és a szolgák felett is rendelkezett évi 40 rénes forint fizetségért. A vármegyét 1704. április 15-én kelt (23.) levelében értesítette a fejedelem arról, hogy a főpostamester szerint a postaállításra vonatkozó utasítást végrehajtották. Mivel a postamesterek fizetését II. Rákóczi Ferenc mindeddig nem határozta meg, s úgy értesült, hogy általában fizetés nélkül végezték munkájukat, ezért a postamesterek fizetését, ha egyszerű postáról volt szó, akkor évi 10 tallérban állapította meg, a többfelé szolgálókét pedig szolgálatukhoz mérten arányosan szabta meg. Mivel minden postamesternek postalovakat és postalegényeket kellett tartania, ezért november elsejétől május végéig havonta egy-egy ló után 2 köböl abrak, egy szekér széna, a postalegényeknek pedig havonta l-l tallér, fél köböl kétszeres, évente fél köböl lencse, borsó, kása, vagy tatárka, valamint egy éves süldő járt. A fejedelem szigorúan utasította a vármegyét a postások meghatározott fizetésének megadására, sőt a visszamenőleges kifizetésükre. Az április 28-ai nemesi közgyűlésen azonban megjegyezték, hogy a postamesterek és postalegények megkapták a fizetésüket, s a postalovakat nem a postamester, hanem a vármegye vásárolta meg a fejedelem korábbi parancsa (1.) értelmében. Olykor azonban gondot jelentett annak a kérdésnek az eldöntése is, hogy a több vármegyében is szolgálatot tevő postamesterek fizetéséről ki gondoskodjon, így volt ez 1704-ben a hatvani postamester esetében is, aki Nógrád vármegyében Ecsegig másfél postai szolgálatot látott el. A fejedelem rendelkezett arról (30.), hogy a hatvani postamester ne Heves vármegyétől várja az éves fizetését, hanem az Ecsegig való másfél postai szolgálata után járó díjazását Nógrád vármegye állja amíg az ottani táborozás végett a postai szolgálat fokozottan szükséges. A június 23-ai nemesi közgyűlés mindezt méltatlannak tartotta arra hivatkozva, hogy Hont, Zólyom és Heves vármegyék maguk fizették a postásaikat akkor is, ha azok más vármegyék területén dolgoztak, s nem kellett fizetniük a területükön szolgálatot ellátó más vármegyei postásoknak. Miután II. Rákóczi Ferenc a postamesterek és postalegények panaszaiból arról értesült, hogy a postamestereket és a postákat nem fizették ki, újabb levelet (36.) juttatott el Nógrád vármegyéhez Vihnyéről 1704. október 22-én. Utasította Nógrád vármegyét, hogy a következő év elejére tervezett újabb 14