A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
98 Ipar és társadalom Faragó Tamás lezhető, hogy ekkorra az egész kézművességben dolgozó legény- és inaslétszám elérte a mesterek számát (vagyis a segéderők száma a korábbi, kizárólag a városokra jellemző 0,9 fő körüli színvonalra emelkedhetett). A fenti adatok - különösen a vidék esetében - igen dinamikus létszámbeli növekedést jelentenek a 18-19. század folyamán. Kérdés, hogy honnan toborozta a kézművesség utánpótlását, melyek voltak létszámbeli növekedésének forrásai. A legkézenfekvőbb a bevándorlás feltételezése. Heckenast Gusztáv (1994) becslése szerint a korábban a török megszállás alatt álló területeken található kézművesmesterek több, mint fele idegen származású bevándorló volt (elsősorban a Habsburg Birodalom nyugati tartományaiból érkeztek). Egy 1785-ben készült jelentés szerint azonban a bevándorlók aránya ennél alacsonyabb: a leginkább célterületnek tekinthető dél-dunántúli mezővárosok kézműveseinek csak kb. negyedrésze volt külföldi eredetű. 42 Természetesen tudjuk, hogy az iparosok származása iparágak szerint erőteljes eltéréseket mutathat 43 és bizonyára a sajátos magyar mesterségek esetében (tímár, csizmadia, szűcs) éppúgy, mint az alapvető helyiipari tevékenységet folytatók között, melyek szinte minden településen megtalálhatók (kovács, mészáros) az idegen származásúak aránya még alacsonyabb lehetett. Ugyanakkor az 1770-es évek végén az ácsok háromnegyede, a kőművesek kétharmada külföldről származott. 44 Dunántúli adataink (Melléklet 17. táblázat) mindenesetre lényegesen alacsonyabb értékeket - többnyire 20-30 százalékos arányú idegen születésűt - mutatnak és ugyancsak alacsonyabb nyugatról jövő bevándorlás feltételezhető az 1788. évi idegenek jegyzékében szereplő kézműveslegények adatai alapján. 45 A Baranya megyei molnárok adatai (Melléklet 18. táblázat) inkább azt sugallják, hogy számottevő lehetett a kézművesség „szabálytalan" gyarapodása: a családon belüli szakmaelsajátítás, a vándorlás és a szokásos több éves tanulási folyamat megkerülése, amit - különösen vidéken és az ország keleti felében - a céhek szakmai ellenőrzésének korlátozott mértéke minden valószínűség szerint lehetővé is tett. Alighanem ez állhat a hátterében azoknak a rendeleteknek is, amelyek az 1760-as évektől kezdve egyrészt a vándormozgalmakat kívánják megregulázni, másrészt a mesterségtanulás lehetőségét bővítik, ellenőrzését erősítik az 1780-as évektől kezdődően (vö. az 1. függelékkel). Az más kérdés, hogy a magyarországi lakosságon belül a német eredetűek valószínűleg gyakrabban választották az ipar felé történő foglalkozásváltást, mint a többi etnokulturális cso42 BÁCSKAI V. 1975.; TABA 1.1976. 43 T. MÉREY K. 1995.; REININGHAUS, W. 1988. 44 FARAGÓT. 1998. 45 FARAGÓT. 1998.
