A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
Céhek és kézművesek 99 port. Ennek lehetőségét erősítette egyrészt a céhrendszerben, a kézműipar szakmai kultúrájában meghonosodott német befolyás, a gyakori német nyelvhasználat, másrészt a német lakosság mobilitást elősegítő családi-örökösödési stratégiái. 46 Ily módon a kézművesség bevándorló, „idegen" jellege a kortárs külső szemlélőnek még a 19. század végén is gyakorta szembetűnő lehetett. Megállapításainkat végül hadd illusztráljuk egy helyi példával, az ország keleti felén fekvő Nyíregyháza kézműiparának 19. század eleji állapotával (Melléklet 19. táblázat). E városban egy 1816-ban készült összeírás szerint mindössze 10 céh működik, közülük a többség, hat szervezet létszáma haladja meg a 10 főt (ebből azonban egyikük 14 tagja öt mesterség között oszlik meg). Bár az összeírt mesterek kereken 14 százaléka céhen kívüli, utóbbiak háromnegyede is céhes képzésben vett részt (remekelt) és többségük legényt és inast is tart, holott a városvezetés nem tud arról, hogy szervezetten kapcsolódnának valamilyen céhhez. A céhesedés egyébként korábbi megállapításainkkal egybevágó jellegzetes szakmák közötti eltéréseket mutat. Míg a csizmadiák, vargák, kalaposok, kovácsok teljes mértékben céhesedtek, addig a szabók, a szíjgyártók és kötélverők, a kerékgyártók valamint az építőipari mesterségek csak részben, a molnárok és mészárosok pedig céhszervezet nélkül működnek. Ugyanakkor a csizmadiák 15 százaléka csak formálisan céhtag, mesterségét ténylegesen nem műveli. 5. Összefoglalás Vizsgálatunk eredményét az alábbiakban foglalhatjuk össze. Az áttekintett, rendelkezésünkre álló, céhekről szóló statisztikai adatok különösen a mai országterületeken kívül eső peremvidékek vonatkozásában gyakran igen hiányosak. Ugyancsak alig van adatunk a keletkezésen túlmenően a céhek működéséről, átalakulásáról, esetleges megszűnéséről. A kvantitatív elemzések nem ritkán a céhtörténeti irodalom megcsontosodott tételeivel ellentétes eredményekre vezetnek. Elemzésünk kimutatta, hogy a céh, a kézművesség és az iparfejlődés a 18-19. században összefüggő, de nem azonos jelenségek. A három jelenség között az ország nyugati felében szorosabb, keleten lazább a kapcsolat. Mindebben jelentős, de nem egyedüli szerepe van a magyarországi iparfejlődést érő közvetett és - a bevándorolt népességen keresztül gyakorolt - közvetlen német-osztrák kulturális és gazdasági hatásnak. 46 FARAGÓT. 1985.
