A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
Céhek és kézművesek 91 kézműves céhekről mondottakkal, ami egy adalékkal több arra vonatkozóan, hogy a céhszerveződések tendenciái nem kizárólag ipartörténeti tényezőkkel állhattak összefüggésben. Szórványos adataink egyébként nyilvánvalóvá teszik azt, hogy a nem kézművesipari foglalkozások céhesedése sokkal kisebb mértékű, a szerveződések jó része nem éri el a céhszerüséget, hanem alacsonyabb szintű társulás marad még akkor is, ha esetenként céhnek nevezi magát. 23 Mindössze a kereskedelem (és helyenként, elsősorban a nagyobb városokban a fuvarozás-bérkocsizás) az, amelynek céhesedése egyes régiókban, egyes településeken erőteljesebb méreteket ölt (lásd erre nézve Pozsony különböző típusú céhszervezeteit az 5. táblázaton a Mellékletben). Együtt nézve az ipari és nem ipari, illetve szabad királyi városi és „vidéki" (falusi-mezővárosi) céhek alakulásának időbeli görbéit (Mellékelet 4. ábra) azt mondhatjuk, hogy a változások dinamikájában a meghatározó a településkategória. A görbék alakja elsősorban ettől függ. A falusi-mezővárosi céhek esetében akár ipariak, akár nem - végig a fejlődés, míg a szabad királyi városok esetében a fejlődést követő hanyatlás a jellemző a 15.-től a 19. századig terjedő hosszú időszak folyamán. Az ipari és nem ipari céhszervezetek között mindössze annyi a különbség, hogy utóbbiak fejlődésének dinamikája később törik meg, mint az előbbieké. A kereskedő, fuvaros és egyéb szolgáltató jellegű céhek alakulása az egész 18. század folyamán igen gyors, míg az ipariaké már a század elejétől kezdve lassuló, a szabad királyi városokban pedig csökkenő ütemű lesz. A céhek keletkezésének időbeli folyamatát ábrázoló grafikon (Melléklet 1. ábra) elemzése kapcsán már említettük, hogy a görbék alakulása a 18. század közepétől kezdve nem kizárólag a céhektől maguktól, illetve nem elsősorban a gazdasági folyamatoktól, hanem főként az abszolutista állam gazdaságpolitikai intézkedéseitől függ, vagyis e szervezettípus sorsának alakítása nagymértékben a központi hatóságok kezébe kerül. Az ezt megelőző időszakban azonban még sokkal nagyobb volt a helyi társadalom mozgási lehetősége. A 16-17. században, illetve a 18. század közepéig egy-egy céh létrejötte még elsősorban a szervezetet létrehozni akaró mesterek, a helyi hatóságok, illetőleg a területre befolyással bíró környékbeli, már korábban létrejött kézműves szervezetek egyenkénti megegyezésétől függött. Az ily módon létrejött privilégiumok, szabályzatok ennek következtében gyakorta tartalmukat egymástól kölcsönözték illetőleg viszonylag jól tükrözték a helyi igényeket, sajátosságokat. 24 23 Kiváló példákat szolgáltatnak erre nézve a Debrecenben előforduló különböző „társaságok": nádkötő, pártacsináló, pereces, kásacsináló stb. (VARGA GY. 1982.; vö. BARTÓCZ J. 1979.). 24 BARTÓCZ J. 1978.; DOMONKOS O. 1985.; DOMONKOS O. 1991.; NAGY i. 1966.; NÉMETH G. 1985.
