A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Gyáni Gábor: Mai várostörténeti-írásunk: teljesítmény és irányzatok
Mai várostörténet-írásunk: teljesítmény és irányzatok 43 nesz. 20 Majd rámutat: ez főleg azért is baj, mert elmaradt a hazai történetírás tudományos eszközkészletének kívánatos átalakítása, ami nyugaton gyökeresen megváltoztatta az „érvelés logikáját", a „tudományos diskurzus nyelvét". Ekkor és ezen a ponton tehát nem került a magyar történetírás szinkronba azzal, ami tőlünk nyugatabbra zajlott. S ennek pusztán a várostörténet berkeiben is súlyos következményei lettek, hiszen máig hiányoznak a városrendszerre, a városhálózatra vonatkozó kvantitatív alapozású elemzések (az említett kivételek a szabályt erősítik), vagy a szintén csak ilyen módszerekkel elvégezhető komparatív városdemográfiai kutatások, hogy csak két fontos területet említsek. Amilyen nyomtalanul eltűnt és csendben kimúlt a kvantitatív (várostörténetírás, olyan észrevétlenül foglalta el helyét a mikrotörténeti, egyúttal antropologizáló várostörténet. Beszédes tény, hogy a Magvető Kiadónál megjelenő, tiszavirág-életű Mikrotörténet című könyvsorozat hat kötetéből három várostörténeti munka volt. S pontosan ezzel került a hazai várostörténet-írás a magyar historiográfia élére, egyúttal időben fel is zárkózott a kurrens nemzetközi tudományos áramlatokhoz. Arról a társadalomtudományos - tehát modelleket alkalmazó, a mérés módszerét előtérbe helyező - történetírást elutasító megközelítésről, sőt szemléletről van ez esetben szó, melyet többnyire mint történeti antropológiát, mikrotörténelmet vagy a mindennapok történetét szokás megnevezni. 21 Annak eldöntése végett, hogy hol és hogyan jött létre a magyar várostörténet nevezetes találkozása az antropológiai ihletésű mikrotörténettel, tanácsos lesz kiemelnünk a termésből néhány reprezentatívnak gondolt művet. Városi mikrotörténet mint újítás Érdemes közelebbről is jellemezni az egyes műveket. Bácskai Vera könyve a reformkori Pest nagykereskedőiről prozopográfiai módszerrel készült; 22 Tóth Zoltánnak a dualizmuskori Szekszárd társadalmáról írt munkája hagyatéki leltárak mintaelemzése, a szerző ezt a mintát mint reprezentációt kezeli és a mobilitás mechanizmusának rekonstruálására, valamint a tárgykultúra feltérképezésére használja anyagát. 23 Timár Lajos egyszerre használja a prozopográfiát, a hagyatéki leltárt és a többi hasonló forrást, valamint nóvumként a fennmaradt naplókat és az 20 KÖVÉR GY. 1992. 182. 21 Az irányzatról szóló terjedelmes irodalomról lásd KLANICZAY G. 1990.; GYÁNI G. 1994. 22 BÁCSKAI V. 1989. 23 TÓTHZ. 1989.
