A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Gyáni Gábor: Mai várostörténeti-írásunk: teljesítmény és irányzatok
40 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Gyáni Gábor A fő tematikai irányok A várostörténet két elvileg szóba jövő, egymástól elütő szemléletmóddal járó tematikai iránya a városbiográfia és az urbanizáció, a városhálózat-kutatás. Mondani sem kell, hogy rendszerint sokkal többen érdeklődnek az egyes települések múltjának egy-egy vonatkozása iránt, mint ahányan komparatív alapon választanak maguknak témát. Ráadásul a kevés számú, jóllehet nagyon nívós komparatív urbanizáció kutatás nem is igazán termékenyíti meg a városbiográfusokat, főleg azokra a helytörténészekre nincs érezhető hatása, akik ontják a településmonográfiákat. De milyen urbanizációs kutatási eredményekre gondolok valójában? A teljesség igénye nélkül hadd említsek meg négy (különböző időszakokra utaló) urbanizáció fogalmat. A 18. és a 19. század fordulójára vonatkozóan Bácskai Vera, a száz évvel későbbi körülményekre Beluszky Pál, a két háború közötti időszakra vonatkozóan Timár Lajos, végül az 1945 utáni korszakra Belényi Gyula állt elő egy történeti modellel." Fontos megjegyezni, hogy mindegyik urbanizáció modell más elvi alapokon nyugszik. Bácskai a városok piacszervező (gazdasági) funkcióira épített a hálózat rekonstruálásakor; Beluszky a városi alapfunkciók tágabb körét tekintette kiindulópontnak a hierarchia megalkotásakor; Timár az iménti kritériumokat kiegészíti a foglalkozási szerkezet és a mobilitási minták településspecifikus típusjegyeivel; végül a városfejlődés erőforrásait mindinkább monopolizáló állami tervgazdaság korszakát illetően Belényi a településpolitika struktúraalakító befolyását helyezi előtérbe. Gondnak látszik, hogy az immár közel két évszázadot átfogó magyarországi urbanizációs modellek időben fragmentált érvénnyel szólnak a folyamat ívéről, hiszen senki sem tett rá kísérletet, hogy összefüggő képbe integrálja az előbb felsorakoztatott városhálózat modelleket. Jóllehet ennek elvégzése nélkül aligha remélhető az olyan nem igazán megalapozott városfogalmak hatásos történetírói kritikája, mint amilyet Erdei Ferenc hagyott ránk. Az eddigi szempontok, mindamellett, ki sem merítették a városok klasszifikációjának lehetséges és kívánatos módozatait. Feltűnő, hogy mennyire hiányzik általában is a hazai várostörténészek megközelítéséből a város mint térbeli alakzat tudatosítása. Vagy: a jogi városfogalom korábbi túlhangsúlyozásának az ellenhatásaként újabban méltánytalanul kevés figyelem illeti meg a helyi hatalmi viszonyok, a döntéshozatali folyamatok kérdéskörét, melyek maguk is típusalkotó jegyként szerepelhetnének. Mégis: a városhálózattal kapcsolatos újabb kutatások teljesen más megvilágításba 11 BÁCSKAI V. - NAGY L. 1984.; BÁCSKAI V. 1988.; BELUSZKY P. 1990.; TlMÁR L. 1986.; BELÉNYI GY. 1996.
