A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Gyáni Gábor: Mai várostörténeti-írásunk: teljesítmény és irányzatok
38 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Gyáni Gábor mentalitásbeli jelentőségét. A történelem fogalmának „társadalomtudományos" átértelmezése, tehát a strukturalista szemlélet meghonosodása nyomán a történész figyelmét elsősorban a társadalmi makro folyamatok keltik fel. S mivel a város az utóbbi néhány évszázadban hallatlanul nagy szerepre tett szert a gazdaságban, a társadalomban és a kultúrában, hiszen a népesség, a gazdasági teljesítmény és a kulturális kreativitás mindinkább a városokba koncentrálódott, a várostörténet „tudományos státusa" is érzékelhetően megemelkedett. Ám nem puszta városbiográílaként nyerte el a strukturális történetíráson belüli megbecsült helyét, hanem mint az urbanizáció folyamatának a vizsgálata. Az urbanizáció, a nagy és átfogó strukturális komponensek egyike, az iparosodással, a piacosodással vagy a racionalizációval együtt, velük rendszert alkotva „írja le" a modernizáció folyamatát. A modernizációs makrofolyamatként értelmezett urbanizáció fogalma emelte ki a várost a helytörténet kisszerüségéből és partikularitásából. Ezáltal tehetett szert a várostörténet arra az emancipált és autonóm szerepre, amely a már korábban önállósodott gazdaságtörténet, agrártörténet, kultúrtörténet és a többi szakág társaságába - mint velük egyenjogú partnert - emelte be. Az urbanizáció fogalma révén megtermékenyített, immár nem pőre helytörténetként müveit várostörténet-írás ambiciózus képviselői egyöntetűen a makrofolyamatokra adott városi válaszok kutatásában jelölik meg a szakterület szűkebb tárgyát. A várostörténetnek ezt a hivatását az amerikai Eric Lampard még az 1960-as évek elején fogalmazta meg igen markáns programot nyújtó írásában. Az urbanizáció vizsgálata, e szerint, azért igen alkalmas módja a társadalomtudományos várostörténetnek, mert a makro- és mikroszintek között egyedül így teremthető meg a kívánt kapcsolat, miután „ugyanazokban a terminusokban képes a helyi eseteket megvilágítani, melyekben a társadalom tágabb alakzatait is tárgyalni szoktuk." 7 Lampard fellépése nyomán a várostörténetnek ez a fogalma kánonná vált szerte a világon. Ennek jegyében gondolta úgy az angol várostörténet korán elhunyt nagy alakja, iskolateremtő személyisége, H. J. Dyos is, hogy a várostörténet „annyiban tér el a helytörténettől, amennyiben általánosabb társadalmi folyamatokkal foglalkozik". 8 Mégis: a városnak, mint kutatási problémának ilyen fogalma további bizonytalanságokat szül. Ez részben abból fakad, hogy a makrofolyamatok (egyik) megnyilvánulásaként szemlélt városi jelenség - mint afféle egyedi univerzum, tehát belülről is koherens társadalmi egység vagy organizmus - egyre inkább kicsúszni 7 Idézi GYÁNI G. 1978. 593. 8 Idézi RODGER, R. 1992. 9.
