A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Gyáni Gábor: Mai várostörténeti-írásunk: teljesítmény és irányzatok
36 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Gyáni Gábor előfutárává, s ezért nem is jutott számára hely abban a történeti narratívában, amely az állam történeti integráló szerepét kiindulópontként kezelte. 2 A város, ami annyi, mint polgár, polgári, polgárosodás, akkor (és azok körében) keltett figyelmet mint a kutatás érdemes tárgya, amikor a piaci kapitalizmus lett (lett újra) gyakorlati programmá, midőn megnőtt azok száma, akik modern polgári gazdasági szerep betöltésére vállalkozva hirtelen érdeklődni kezdtek lehetséges történeti őseik vagy legalábbis előképeik iránt. Ezért is történhetett, hogy a századforduló várostörténet-írásának a reneszánszát csak sokkal később, vagyis az 1980-as és az 1990-es évtizedekben követte az újabb fellendülés. Az etatizmus első világháború óta tartó eszmei és politikai konjunktúrája nem éppen az a közeg volt, amely az autonóm polgár és közösségének, a városnak a méltányos megítélésére ösztönzött. Ennek egyik beszédes megnyilvánulása, hogy a kora újkori és modern kori magyar történelem értelmezése kapcsán (ez egyébként Pach Zsigmond Pál elkanyarodás-elméletében nyert szintetikus formát) kifejezetten tagadták, hogy létezett volna valamennyire is számottevő hazai városfejlődés. 3 Hiába volt tehát Mályusz Elemér, Makkai László, Szűcs Jenő, Fügedi Erik vagy Kubinyi András és Bácskai Vera, az utóbbi fél évszázad talán legnagyobb magyar középkorkutatóinak az igyekezete, a kezük alól kikerült várostörténeti szakmunkák sem befolyásolták érdemben az 1950-től marxista fogalmi alapon többször újraírt nemzeti történetképet. Számottevő változásokat az 1980-as évektől érzékelhetünk. Egyszerre volt ebben szerepe a tervutasításos államgazdaság mind nyilvánvalóbb eróziójának (ezzel párhuzamosan vált szalonképessé a vállalkozás fogalma) és a nemzetközi tudományos szemléletváltásnak (amit a Hajnal István Kör később megszerveződő történészei közvetítettek). A késő Kádár-kor „megtermékenyítő" hatása - utólag már látszik - egyidejűleg több humán- és társadalomtudományra is kiterjedt. Anélkül, hogy túlhajtanánk a lehetséges analógiát: ahogy a gazdasági reform '70-es évek végi hulláma a „második gazdaság" néven ismert problémát kínálta fel új paradigmaként a közgazdaságtannak és a szociológiának, 4 a kisvállalkozás néhány évvel későbbi legalizálásával a vállalkozó és egyáltalán a polgár jelensége egyszeriben fontosnak tűnt történelmi tényként is. Az egyetemeken egyre gyakrabban merült fel szakdolgozati témaként egy-egy nagytőkés család életútjának a feldolgozása (a Hatvany-Deutsch, a Gre2 R. VÁRKONYI Á. 1974., különösen 919-921. 3 Erről a vonatkozásról is szó esett a Pach és Gyáni között az elkanyarodás-elméletéröl folytatott kései vitában: GYÁNI G. 1991. 408.; PACHZS.P. 1992. 148-149. 4 Vö. SÍKÉ. 1996. 710.
